Talán. A dráma, már a hét nap írta,
ragadni rá ma, mint a légypapírra.
Igék maradtak. Pár zsoltárnyi bent ég,
magasztosulva már oltáriszentség,
de lényegében itt a mozdulatlan
az összes egyirányú mozdulatban,
a képeket se szabva végtelenre:
aranykeretbe, mintha vége lenne,
körjáratokba futva, mint a ráma,
ha visszatérne mindig önmagába,
a végnapon még annyi rajta hagyva:
kiült a csend a szirti magtalanba,
a részek összeszórva, mint a káosz:
pihenni tér az ég ma önmagához.
11 hozzászólás
Elismerésem, kedves Andrea. 🙂
A rímek sodornak, szinte körbe-körbe. Olyan mintha az ég forogna, miközben a fűben fekszem és bámulom a végtelent. Tartalmában és képeiben szinte megfoghatatlan a versed. Szerteágazó, a hétköznapitól (légypapír) egészen az ünnepnapiig "magasztosulva".
"kiült a csend a szirti magtalanba," nekem a megfoghatalant idézi. A "káosz" pedig összeáll, egyetlen hibátlan egységgé… Még olvasnom kell párszor, de megéri. 🙂
Gratulálok szeretettel: pipacs
Fog ez a versed rendesen, Andrea. Gondolkodtam, miért: talán a tartalom megfoghatatlansága, a belső történet folyamatos mozgása, még a megdermedt pillanatokban is, talán idő és tér nyitása a sehonnanra, szóval ez a megfoghatatlanság fogott meg talán először, Ezt persze kiválóan erősítette a fegyelmezett, szép ritmustartás, a kiváló, egyáltalán nem öncélú rímek összecsengése. Szóval élmény a versed ismét.
aLéb
Kedves Andrea!
Sosem tudtam igazán verset elemezni. Számomra az az élmény, amikor megfognak a sorok és nem engednek. Újra és újra el kell olvasnom a versedet és egyszerűen nem tudom megunni. Gratulálok!
Szeretettel: Klári
gyönyörűűű élmény volt olavasni. grt.
Kedves Andrea!
Gyönyörű, igazi Andreás vers. Megint érzem – ahogy az általam olvasott verseid javán – az égi szentséget és a magasztosságot, az áldást, a békességet. Valahogy magába foglalja a vallásosságot és a világi létet. Mindig van a verseidben egy vallásos nézet, amire épül, még ha rejtve is. Nagyon tetszett, örömmel olvastam! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Andrea!
Nagyon tetszett a ritmusa, a rímei, a sok-sok okosság, amit nem mindig bírtam követni.
Azt érezni, hogy nagyszerű költő lehetsz.
üdv: Cal
Kedves Andrea!
Remek vers, bár szomorú hangulatban íródhatott. Remélem jól vagy!
szeretettel-panka
Kedves Andra!
Mint mindig csodálom versírás-tudományodat. A válogatott, szókincsed gazdag tárházából vett gondolatokkal tudod elvarázsolni a költeményeid olvsóját. Igazán remekeltél ezzel is.
S én örvendek, hogy elolvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Andrea!
Örülök, hogy benéztem hozzád! Igazán ritkaság számba menő írást olvastam.
Valóban megfoghatatlan… 🙂
Szeretettel: Tünde
Nekem úgy tűnik mintha egy templomi csend , egy meditáció lenne a versed alapja.
Igazából van amit nem értek benne, de a stílusa kiváló.Majd még átolvasom
Ez a fotód aranyos . Fiatalos optimista. Az előző kissé ridegnek tűnt a kék szín miatt.
Puszillak Ági
Nagyon szépen köszönöm.
Szentség, magasztosság, meditáció…ezeket írjátok.
Útkeresőként tulajdonképpen, mindegyik jelen van benne.
Köszönöm és örülök a jelenléteteknek, hozzászólásotoknak, értékeléseteknek.