Ma, az álságos, műanyag érzelmek korában,
mikor valóság-sótlan figuráké a porond,
mikor csak kóborol a szív, s a lélek hazátlan –
számít-e ma a vers, a költemény? Számít-e, mondd!
Vagy Te is csak írsz buzgón a nagy végtelen-könyvbe,
mert hiszed, hogy szavadnak majd őrizője akad?
Lásd be, olyan ez, mint rúzzsal rajzolni tükörre –
a reggeli üzenet délre elkenődött maszat.
Ne áltasd hát magad, szegény, önjelölt poéta,
ha nem vagy "rokona, sem ismerőse" senkinek!
Ha könyved nem is, mindig lesz, ki utad kiadja,
s ne lepődj meg, ha majd az úton én is ott leszek.
8 hozzászólás
Kedves Netelka!
Mint eddig mindegyik, ez a versed is szép, s valahol igaz is, bár csakazértis-optimizmusom nem fogadja el a költészet hiábavalóságát. Arányaiban mindig több embert vonzott a próza, ha már valaki olvasásra adta a fejét, de mindig id voltak széplelkű költészet-rajongók, ahogy elnézem, talán ma sincs másként. Remélem.
Üdv. 🙂
Valójában én is tudom ezt… csak olykor elbizonytalanodom. Túl nagy a kontraszt a jelenlegi világ és a költészet között. Köszönöm értékes véleményed 🙂 Neti
Szia Neti!
Csalódás és reményvesztettség járja át a versed!!
Én azt tudom mondani: Higgy magadban és a hozzád
hasonlókban, bár lehet, közhelyszerűen hangzik…
Én is sokszor érzem-éreztem magam így, s szerintem
még sokan mások is.
nagyon frappánsan fejezted ki a gondolataidat.
üdv
leslie
Köszönöm, Leslie 🙂
Szia! Tetszik az egész, ahogy belecsempészted a modern kort a kötött forma és rímek közé. Nekem az utolsó versszak a kedvenc…
…
meg ahogy így olvasom többször, az első meg a második is. 🙂
Üdv, Poppy
Kedves Poppy, nagyon köszönöm 🙂 Hálás vagyok a figyelmedért!
Kedves Netelka!
Igazad van ha kétséged támad a líra mai helyzete felől, mert valószínűleg csak egy nagyon vékony réteg olvas manapság verset. Csak hogy néhány megdöbbentő példát említsek az irodalom művek ismertsége kapcsán , még a rendszerváltás után készítettek egy felmérést arról, hogy Petőfit és a költészetét milyen arányban ismeri a magyar lakosság. Megkérdeztek egy falusi bácsikát, hogy hallott e már róla, mire azt felelte: „Petőfi, azt hiszem nem rég költözött el”, meg hasonló katasztrófák. A prózáról meg annyit, bár az biztos, hogy inkább olvasnak az emberek könyveket, nem régi felmérés alapján a társadalom 40% olvas rendszeresen könyvet, olyan rendszeres olvasó, hogy egy év alatt végez egy kötettel. Nah, ennyit mostanra, de nem hiszem, hogy fel kéne adni. Különben szép a versed, igaz az alapján amit tőled eddig elolvastam(!) ez megszokott dolog. Egyszóval gratulálok!
Üdv: Flex
Nem, tényleg nem kéne feladni 🙂 Köszönöm 🙂