Parányi mag voltam csupán a földben
évszázadoknak letűnt hajnalán,
mindaz, mit a régmúltból örököltem:
gyökerem, törzsem s ékes koronám.
Csoda, hogy élek, mi több, hogy még állok
bár nem tudom, holnap is így lesz-e,
itt járt a baltás, s én mondtam: „Még várok”
ám megkértem, ne menjen túl messze…
Ez az otthonom, s e gyönyörű völgyet
ha bántják, hát csak meg kell védenem!
Könyörgök, ne vágjatok ki több tölgyet
s ha mégis, hát kezdjétek én velem!
Láttam a századok sok dicsőségét
s az embert, ki céltalan botorkál,
előre megmondtam volna a végét,
ám senkit sem érdekelt. És volt pár
pusztító vihar, mely itt hagyta nyomát,
de helyemen állok még szilárdan,
tanulságát néktek ingyen adom át:
a törzsem bár szép, de nem hibátlan.
Nem számít. Ígérem, nem ejtek könnyet,
a többiek sorsát képviselem:
könyörgök, ne vágjatok ki több tölgyet
s ha mégis, hát kezdjétek én velem!
A napsugarak reggelente lágyan
megsimogatják ezer levelem,
kis öröm, de ma már ez minden vágyam,
hisz a múltból oly gyorsan lesz jelen.
Addig, míg bírom, mindent adni fogok,
lesz árnyék, élelem, friss levegő,
nem illetnek ezért szerzői jogok,
a lényeg, hogy másnak megfelelő.
Évekig táplált e nagy erdő földje
hisz látod, rajtam mily sok makk terem.
Én vagyok a világ legvénebb tölgye,
ha fát vágtok, kezdjétek én velem!
Kevesen járnak már erre. Pedig én
biztos elindulnék, ha rajtam állna.
Itt voltam mindig is, akár csak idén,
és úgy tűnik, itt leszek kivágva.
Mikor megtörténik, számold meg, kérlek
évgyűrűimet, de pontosan ám!
Hittem, bár én magam nem sokat érek,
de egy nap közkinccsé válok talán
Megkérek mindenkit, urat és hölgyet,
hogy hallgasson rám, amíg létezem,
könyörgök, ne vágjanak ki több tölgyet,
s ha mégis, hát kezdjék el én velem!
16 hozzászólás
Kedves Fekete Vipera!
Mély mondanivaló, komoly üzenet, s mindez egy szép versben. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves pirospipacs!
Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy tetszett!
Üdv, Vipera
Ez egy komoly munka. Felüdültem tőle.
Gratulálok és várom a következőt. a
Kedves antonius!
Köszönöm az értékelésed! Remélem, lesz következő is hamarosan!
Üdv, Vipera
Kedves Vipera, szép versed elandalított.
Gratulálok.
Kedves Irén!
Nagyon köszönöm a gratulációt!
Üdv, Vipera
Vipera, ez nagyon jó lett… végig érzetme azt a felelősséget, ami a vén tölgyben manifesztálódott, és azt az elkeseredést, amit a többiel sorsáért érez/érzel. A forma remek, a rímek szépen gördülnek, 12 sorosaid zárósorai szépen hoztak újra vissza a történet elemeiből a kéréshez, az önfeláldozó elhatározáshoz.
Remek volt, élvezettel olvastam, nagyon tetszett.
aLéb
Kedves aLéb!
Hálás vagyok a szavaidért. Komolyan úgy gondolom, hogy a visszajelzések segítenek a fejlődésben, illetve erőt is adnak a továbbiakhoz. Köszönöm, hogy ezt megadtad nekem.
Üdv, Vipera
Azt írod a bemutatkozásodban, hogy a könnyen emészthető, levegős, letisztult gondolatokat kedveled. Én is. Ez a ballada mindháromnak megfelelt, amellett, hogy bámulatos. Egy tölgyről ilyen balladát írni nem kis dolog, csak a legjobbak sajátja.
Virtuálisan megszorítom a kezed.
Kedves szusi!
Köszönöm elismerésed, és igazán jól esett a kézszorítás is!
Üdv, Vipera
Kedves Vipera!
Nagyon szép és mély érzéseket hordoz a versed! Igazi gyöngyszem, mi még megható is egyben! Kívánok Neked sok hasonlót tollad tintájából, a mi örömünkre is!
Szeretettel: Gabi és Zoli!
Kedves GaZo!
Nagy örömömre szolgál, hogy örömet szerezhettem vele! Én is kívánok Nektek még sok-sok szép verset ezután is!
Üdv, Vipera
Ez gyönyörű volt Vipera.
A ballada szó miatt egy kicsit féltem, mert nem rajongok a tragédiákért, de ez úgy érzem nem is az. Nekem is volt már olyan gondolatom, hogy egy nagyon régi fa szemszögéből kellene írni valamit, mert minden nap megsimítom Bonyhád legnagyobb platánjának a törzsét, de nem jutottam odáig, hogy megírjam, te megtetted helyettem és gyönyörűen sikerült. Három rész fogott meg leginkább:1. "de helyemen állok még szilárdan" , mert egy nagyon komoly film jutott eszembe róla aminek a végén van egy vers "Szilárdan állok"
2."A napsugarakreggelente lágyan/ megsimogatják ezer levelem" gyönyörű kép és 3. az évgyűrűk, egyszer nekem is volt szerencsém évgyűrűket számolni, de nehéz ám pontosan, nem lehet látni mindenhol…
köszönöm, hogy olvashattam
Delory Nadin
Kedves Delory Nadin!
Köszönöm kedves szavaid! Örülök, hogy hozzájárulhattam egy kicsit a boldogságodhoz e verssel. Nem tudom, hány éves lehet a Nagy Platán Bonyhádon, de könyörgök, senki ne vágja ki, hogy ezt megtudja :)!
Ha beszélni tudnának, azt hiszem, sok mindenről megtudhatnánk az igazságot. De meg vagyok győződve, hogy mi még őket is túléljük!
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Üdv: Vipera
Én is meg vagyok róla győződve és nagyon örülök neki, hogy lehetőségünk van rá Istennek és a fiának köszönhetően.
szeretettel:Delory Nadin
Igazán meghaató, s versed elárulja a természet és a fák szeretetét, megbecsülését. Én is ismertem egy hatalmas, csodálatos fát, Balatonakarattyán. Apukámékhoz közel volt, gyakran sétáltam arra gyermekimmel. Bizony, ha ők tudnának beszélni, azt hiszem, volna elég mondanivalójuk. Nem tudom, hogy azóta él-e még.
Nagyon jól, élvezetesen írtad a fa életét. Örülök, hogy rátaláltam.
Szeretettel üdvözöllek: Kata