Száraz avar közt keresem a lehullott
szavak értelmét. Fénykoporsóba zárt szellemem
opálosan ragyog, méregcsillámok szikrát lobbantanak,
lidérclángok kék nyelvei gonoszul kúsznak felém.
—
Elmém reszket a sötétben, nyakam köré tekeredő
félelemindák fojtanak, lehúz a mocsár.
Időpermet oldja fel sejtjeim, miközben szétoszlok
a harmattal a nap kelő fényében.
—
Mélyben ópium füstje hullámzik, nem nyugtat mámora,
harmadnapra lehajtott fejjel, térdre rogyva imádkozom.
Halott vagyok. Vagy csak álmodom. Sodor, sodor
a vihar elszáradt leveleket.
—
Tereket ugrok keresztül, kivetülő alakom villanása
ott marad a falon. Elégett mivoltom foltokban hagyom.
Ördögszekeret kerget a szél, van még remény.
Bolygóvá válhatok csillagok közt… a világ peremén.
—[IG_KITOLT]
A világ peremén…
Szerző: Ecsedi Éva
6 hozzászólás
Nagyon tetszett a versed kedves Éva! Gratulálok!
Köszönöm véleményed 🙂
Látom elég sok ilyen st0lusú versed van. Ez az első, a többit még nem olvastam el.
Tetszenek a képeid, néha olyan Picassoi illusztrációk jellennek meg tőle a képzeletemben, de soxor (szerintem – nem vok szakértő) feleslegesnek tűnnek ezek a kicsavart szókapcsolatok és képek, a nagy káoszodban könnyen el lehet veszni, lehet, h te épp ezt szeretted volna elérni, és te is az elveszettség 6ására 0rtad, de soxor a kevesebb több. Én (privátul) az egyszerűséget helyezem előtérbe, vagyis inkább az egyszerűségbe rejtett bonyolult érzéseket. Az viszont jó, hogy nem fogtál hozzá itt r0melni és szótagokat számlálnim az totál szétverte volna a felép0tett (k0vánt) hangulatot…
…kiemelném az utolsó sort: “Bolygóvá válhatok csillagok közt… a világ peremén.” – ez nagyon tetszik (miért nem nekem jutott ez eszembe? :-)), ez a végén tökéletes…egyrészt a c0m után lezárja a verset, másrészt elég ütős, 6ásos lezárásul.
Végülis a végszóm az, hogy GRATULÁLOK!
…azt elfelejtettem, hogy ezután most elolvasom a többi versedet is és összehasonl0tok. 🙂
Az utolsó két sor tetszik a legjobban.
Szirom
Utólag is köszönöm a hszeket 🙂