A Zongorista

Meggondolatlan szóözönöm árnyékképén át, nézem a zongoristát, mely épp új pohár után nyúl.
Érdekes figura, érdekes a mosolya, és a szemébe lóg a haja.
Valahol nekem nyerő, mert nem tudom miben jó is Ő?

Felcsendülnek az akkordok, betölti a termet a zene
Minden hang külön orkánjárta giling-galang.
Édesen pihentet ez a dallam, soha reggelek ébresztőjét ne halljam
Pakolják már a székeket, lassan véget ér ez a képzelet

Álmos lett a bár, álmos lett a világ, füst köd, és alkohol illat száll
Mennék tovább..
Lábam sem bír, kicsit még zenél a fülembe az éji zene
Megyek tovább, hol hímzik az égre nevemet..Ez lennél Te?

Koldus a sarkon pipál, szájában csutora
Ember segítsen nékem, elfogyott a pénzem, kellene vacsora
Gondolom?-engem épp ki vár haza?
Nesze Neked pár garas, ettől nem jön el a "haddelhadd"

Megérkeztem a folyópartra, itt sok-sok ember már gondolta..
Hogy mit? Tudjátok azt "tik"!
Nehéz a súly mely válladon ilyenkor van, bízni, csak holnap
Hoz el a nap.

Most már fázósan húzod össze magad, lelkedben villamosok indulási rendje ragad
Van e éjszakai járat, míg oda érek, addig mivel járjak?
Messzi látsz egy szabad taxit, épp odaérne de már nem látod a kasznit..

Elindulsz gyalog, lábad ólom, szíved szinte már fanyar
Kicsit kétségbeesel, lennél túl már ezen az egészen
de azért még vállalod merészen, megcsinálom, mindenképpen
Hazaérek, és nyugovóra térek….