A siroki románcz
***
Siroki erdőben
Nyílik a gyöngyvirág,
Gyere ki galambom,
Itt vagyon a világ.
***
Ki is mentem hozzád
Vissza is eljöttem,
Tudom hogy meglestek,
Szóba hoztak engem.
***
Vert volna meg isten,
Mikor neked hittem,
Téged áldott volna,
Vert volna meg engem!
***
Abonyi Lajos 1833 – 1898
***
***
Romanze von Sirok
***
Im Wald von Siroki
die Maiglöckchen blühen,
komm meine Taube raus,
hier kannst die Welt spüren.
***
Bin zu dir gegangen
kam auch wieder zurück,
die auslauerten mich,
für mich war ein Unglück.
Gott hätt’ mich geschlagen,
als dir geglaubt habe,
dich hätte gesegnet
und mich halt geschlagen!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
Ennek a versnek számomra kicsit népdal-íze van, és ez nem rossz!
Tetszik, kedves Tóni!
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam! Ezt a verset a következő Szöveggel találtam egy 1891 november 5-én, Vasárnap megjelent magyar ujságban:
A siroki románcz. Népszínmű 3 felvonásban. Írta : Abonyi Lajos.
A siroki románcz«. Egyszer, vagy harmincz és néhány év előtt történt, hogy Abonyi Lajos, a fiatal poéta, végig-ment az erdőn és hallgatta a falomb suttogását, a gerle bugását a patak csevegését — s még több efféle, azóta irodalmi lomtárba került »kellékét« a költészetnek. Ezek-ből szivta magába az ideát, melynek harmincz év múlva alakot és formát kölcsönzött. Ugyanazzal az észszel, ugyanazzal az érzéssel és technikával cselekedte ezt az ősz költő, mely az ifjú sajátja volt. Lehet, hogy jobban szeretnők, ha földhöz tapadt lényeket mutatna be, de nem neheztelünk rája, hogy nem cselekszi — mert ki tudna megneheztelni, mikor olyan szép a mese ?
»A siroki románcz« alapja egy népdal, mely a Mátra vidékén még most is él a nép ajkain'. Néha nyári estéken, mikor elpihent a dalos madár és az ő jogaiba a pásztor furulyája lép, a hegyháton megszólal búsan, fájóan a nóta…üdv Tóni…
Nos, akkor teljesen jól átjött, amit át szeretett volna adni a költő. 🙂 Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem (is).
Szeretettel: gleam