A Rákóczi vén harangja
A Rákóczi vén harangja
Ha megkondul,
Panaszosan sír a hangja
Meg nem értett fájdalomtul.
Síró szava elzúg, elszáll
Messze, messze –
Mintha minden kondulása
Egy hatalmas sóhaj lenne…
Nem így szólott, nem íly búsan,
Messze régen:
Lelkesítő honfi-tűz volt
Hivogató érc-nyelvében.
Zúgó szaván fölcsendült a
Hálaének,
Szive dobbant győzedelmes
Labanc-verő hajdu-népnek.
Ő még látta a régen múlt
Nagy időket,
Még látta a szabadságot
Hősiesen kiküzdőket.
Még a magyar dicsőségnek
Látta fényét,
Visszaverte egy hatalmas,
Szabad népnek szívverését…
…Síró hangon szól Rákóczi
Vén harangja,
Jaj, de kevés szivet talál,
Ki panaszát visszaadja.
A szabadság, mely fölemelt
Egy világot,
Megtagadva egy harangnak
Érckeblébe visszaszállott.
S a hideg érc úgy megérti
Bús fájdalmát,
Siratja a szabadságnak
Elveszitett birodalmát…
A Rákóczi vén harangja
Ha megkondul,
Panaszosan szól a hangja
Elfelejtett hősi korrul…
Debrecen
Ady Endre: 1877 – 1919
Rákóczis alte Glocke
Die Rákozis alte Glocke,
wenn es ertönt,
seine Stimme klagend locke
und als nicht verstandene klönt.
Klagende Worte verbinden
laut weit-weit weg
weil das Läuten klagend klingen
ein riesiger Seufzer versteck …
So traurig hat noch nie getönt,
vor langer Zeit:
War ein mitreissendes Feuer,
einladend und ohne Mitleid.
In seinen Tönen erklangen
das Dankeslied,
sein Herz ist siegreich geschlagen,
als Labanc schlagende Granit.
Er sah noch der Vergangenheit
grosse Zeiten,
er sah immer noch Freiheit,
und die heldenhaften Kämpfer.
Sogar von ungarischem Ruhm
siegreich erweckt,
wurde von einem riesigen
Ungarn Volk, mein Herzschlag verstärkt.
Weinenden Worte spricht Rákoczis
alte Glocke,
leider findet er wenig Herz,
der auf die Klagen frohlocke.
Die Freiheit, der mich aufgestellt
‘d die ganze Welt
verneinte für immer ‘d ewig
und hat sich in Glocke versteckt.
Und das kalte Erz versteht, dass
traurigen Schmerz,
und weint nach dem alten Medium
nach dem verlor, sein Podium.
Die Rákoczis alte Glocke,
wenn es erschallt,
seine Stimme klingt so klagend
nach vergessener Held fragend …
Debrecen
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
“Még a magyar dicsőségnek
Látta fényét,
Visszaverte egy hatalmas,
Szabad népnek szívverését?”
Szívszorító szép sorok. Gratulálok a választáshoz.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, ma egy érdekes írást olvastam a Neten a versfordításról, amit szívesen elküldök itt:
“Karinthy Frigyes: Műfordítás
Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a “Dichterstimmen” című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a “Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:
Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.
Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát ? érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a “südischen” szót “jüdischen”-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a “Gedicht-Magazin”-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben:
O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?
No, igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy a minálunk “folyó só” és “folyosó” mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló “Herz” tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a “Herceg” rövidítése. A “Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Ami tekintve, hogy a “Dichter” szót “sűrűbb”-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint “költő”-nek: egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek. A költő ? eltekintve azoktól a módosításoktól, amiket a költői forma megenged ? a vers tartalmán igazán keveset változtatott, s amellett a magyar költészeten kívül még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte, aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának. Ami mindenképpen szép eredmény.”…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Annak ellenére, hogy éppen nem vagyok jó kedvemben jót derültem a soraidon. Igazán jókor jött, egy kicsit kizökkentem a “való világból”. Hát, ez valahogy olyan, mint az osztogatnak, fosztogatnak viccünk. Valamikor azt játszottunk, hogy valakinek súgtunk valamit a fülébe. Nem kérdezhetett rá, ha valamit nem értett, tovább kellett súgnia, a végén köszönő viszonyban sem volt az eredetivel. Ady forogna a sírjában, ha tudná, hogy mit “hoztak” ki a remek, ámde szomorú magyar sorsról megírt művéből. Valóban köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a sztorit.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, ezt csak azért tettem fel, mert mint ahogy Gelnencsér Anna is leírta A fordító dolgozzon addig, amíg a fordításának minden szavából ugyanaz sugárzik, mint az eredeti szövegből. Sajnos ez nem minden forításnál sikerül…üdv Tóni..