2024. október 11., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmúlás

    Ahogy a szemfedő…

    szilkatiSzerző: 4 hozzászólás223 megtekintés

    Ahogy a szemfedő a holtat,
    mindenkit beborít a magas ég.
    Fehér csipkefelhő a holdat
    öleli. Kísértetjárta vidék,
    a sápatag neonfényt szórja.
    Megkondul a harang, Istent kutat,
    de csak fecskék rebbennek róla.
    Aludni kéne egy tölgyfa alatt,
    lehullni e földi világról.
    Lelki lajtorján fölkapaszkodni,
    testetlenül létezni máshol.

    Megosztás

    4 hozzászólás

    1. Ginko

      Kedves Kati,
      Egy, általam nem rég olvasott regény, az "Oltalmazó ég" jutott eszembe versed kezdő sorairól:
      "Ahogy a szemfedő a holtat,
      mindenkit beborít a magas ég.
      Fehér csipkefelhő a holdat
      öleli."
      (Nem tartalmilag, csak hangulatilag juttatta eszembe.) Tartalmát tekintve a versedben mélységes, megrendítő lemondást érzek. És tetszik a le és a fel kontrasztja, feszültséget teremt:
      "lehullni e földi világról.
      Lelki lajtorján fölkapaszkodni,"
      Üdvözlettel: Ginko🌺

    Hozzászólás