Ahol az íriszek nyílnak,
ott lakom Én,
indigó-selyme
Nekem bont kelyhet,
s táncol rajta a fény.
Ahol óceán partot mos,
ott lakom Én,
s fehér gyöngyöket,
kagyló-szelencben
Nekem őriz a mély.
Ahol szárnnyal kél a Hajnal,
ott lakom Én,
s ringó pirkadat
halvány alakban
harmatot hord Felém.
Ahol mások már nincsenek,
ott lakom Én,
s csendem zenéje,
némán mesélve
Nekem dúdol Reményt.
11 hozzászólás
Szia!
A bevezető két sorok után, ami hasonlít egymásra, a 3, 4, 5 sorok csodálatosak. Szépen lezárják, és más értelmet adnak minden versszaknak, mégis egységet alkotnak. A nekem legjobban tetsző rész: "…s csendem zenéje, némán mesélve nekem dúdol reményt…" A többi is szép, de ez valami gyönyörűség. Gratulálok.
Köszönöm!:)
Ez nagyon szép, Henkee.
Köszönö,Colhicum!:)
Szia! Tetszik, van benne valami egyedi íz.
…
Nem nagyon tudom megfogalmazni, kicsit romantikus, de nagyon erős ego-val.
Klassz.
Poppy
Köszönöm:)
Ez valahol olyan remény-dal…
Az örök vándor, akinek lelke, mindenütt otthonra talál! Gyönyörű vers, gördülékeny, gyöngyöző sorok… Köszönöm, Henkee
Köszönöm, hogy olvastál:)
Kedves Henkee!
Ez olyan gyönyürű!!!!!!! Én ezt választanám, a fórumon meghirdetett kérdésedre!!!
Remek, üdv,eszkimo.
Szia!:)
Köszönöm a segítséged!:)
csodásat írtál ismét:) Gratulálok!