Elmentek mind ők,
elmentek végleg.
Gyermekek és nők,
asszonyok, férjek.
Elment mindegyik,
át egy határon.
Számunkra ők már
emlék vagy álom.
Nem jönnek haza,
a csengő nem szól.
Nem köszöntenek,
úgy ahogy egykor…
Ujjaik nyoma
nincs a kilincsen.
Lábnyomuk többé
a hóban nincsen.
Küszöbön nem lép
által a lábuk.
Mosolygó arcuk
többé nem látjuk…
Úgy mentek ők el,
el sem búcsúztak.
Látjuk majd egymást
odaát, holnap…?
Hangjuk még halljuk
ott zeng fülünkben.
Az érintésük
lüktet kezünkben.
Lényük eleven,
nem múló emlék.
Nevünk ajkukon
hangzott el nem rég…
A temetőben
megannyi sír van.
Nyugodnak csendben
ott lenn a sírban…
Sírjunk hát mi is,
könnyeket ejtsünk…
Lényünkből árad,
mit máskor rejtünk.
Ezen a földön
vendégek vagyunk.
Ők már elmentek,
mi itt maradunk…
Búcsúzunk tőlük,
mécsesek gyúlnak
Szeretteinkért
emlék a múltnak.
Áldjuk az ősök
örök emlékét.
Kívánunk nekik
nyugalmat, békét!
10 hozzászólás
Kedves Albert!
Ismét egy tipikus rövid soros könnyünek látszó, de egy nehezen megirható szép vers, De ahogy a dárumrol látom, akkor abban ai időben, az úgynevezett rövid versek "ciklussát" élted át. Igen, akik elmentek, Az utolsó egy év eléggé fájóan mutatta ezt meg minekünk. Akikkel még a mult évi, 50 éves találkozón, még élénkem beszélgettünk, az idén az
51-ken már nem voltak ott. Sokan közüllünk, nem is tudják felfogni, hogy az ő általuk megfogalmazott semmi, milyen nagy ajándék az életünkbe. Ahogy a versedben írod, csak siratni tudjuk öket. Van egy idézet amelynek a szerzöje ismeretlen, de igazi jó tanácsot ad:
"Midõn elõször nyitottad ki a szemed mindenki mosolygott, csak te sírtál. Élj úgy, hogy midõn utoljára csukod le a szemed, mindenki sírjon, csak te mosolyogj." Gondolom ha ezt megfogadjuk, akkor érdemes volt élni.
üdv Toni
Elmentek. De még hallod a lépéseiket, érzed az illatukat…
…
Most nem tudok többet, nem látok a könnyektől.
Poppy
Szia!
Ha valaki meghal, belőlünk is kiszakad egy darab. Nagyon szép a versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves alberth!
Végleg sosem mennek el az ősök, mert itt élnek bennünk, a gondolatainkban, a mozdulatainkban, és ebben a gyönyörű versben is, amit írtál.
Gratulálok, Gyömbér
Jó vers, tartalmában, eszközeiben, technikájában is tetszik.
aLéb
Kedves Toni!
Igen, ez is rövid soros vers és november 1-én íródott. Halottak napján a temetőbe megyünk, s ez a szokás inspirálta a verset is. Bizony, az ember ilyenkor elgondolkodik az élet és halál dolgain. Azon is, hogy az idő haladtával mennyi-mennyi ismerőse, rokona távozik el közülünk. S hogy az élet nem örök. Vannak percek, órák, amikor mindezt elfelejtjük… De tudjuk azért, hogy mi is csak vendégek vagyunk ebben a világban…
Üdv.: Alberth
Kedves Poppy!
Néha hallom a hangjukat is itt a fülemben. Annyira elevenen lehet olykor emlékezni. Remélem, már abbahagytad a sírást!
Üdv.: Alberth
Kedves Rozália!
Bizony egy pótolhatatlan darab szakad ki ilyenkor. Addig lyukadozunk, míg egyszer mi is elfogyunk. Sajnos…
Üdv.: Alberth
Kedves Gyömbér!
Bizony, itt élnek a lelkünkben, emlékeinkben és a lakásban rejlő tárgyak is az ő érintésük emlékét hordozzák.
Üdv.: Alberth
Kedves Aléb!
A tartalom megadja a vers hangulatát.
Örülök, hogy tetszik a vers!
Üdv.: Alberth