Nem akartam ünneprontó lenni
nem tettem fel már tegnap e versemet,
de az évek múltával eddig
egyet mai napig sem értettem meg.
Mindenhol mindig azt olvasom,
elítélik Trianon határozatát,
de mért ítélik el még ma is
e határozatnak az áldozatát.
Külhon vétlen magyarjaival
még ma is éreztetik könyörtelen,
hogy nagyon sok ember számára
Trianon nekik, nem csak történelem.
Talán én itt mint egy „idegen”
másnak látom a magyarok hazáját,
más szemet adott nekem a sors
másképp tereli, Isten is a nyáját.
Mint magyar jöttem a világra
de igaz magyar sohasem lehettem,
mint ex Júgó, vagy mint egy Svájci, de
mint magyar, haza soha sem mehettem.
A nemzeti tudatossága
már csak a veszélyben ébred fel benne,
de ha mindenkinél így volna
már minden magyar, régen ébren lenne.
A Trianon azóta sajnos
nekem ma is mindennapi valóság,
számomra még nem történelem
hanem egy nemzet feletti gyilkosság.
Az én lelkem még nem halt bele
de ma is úgy élek mint egy áldozat,
idegen lettem nemzetemnél
elvették a hova tartozásomat.
Azóta én már csak létezem
mert egy életnek mást szoktak nevezni,
remélek, de nem tudom mire
(mert, mire megjön Noé bárkája)
nem lesz erőm a bárkára felmenni.
9 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon jó, hogy ezt megírtad!
Mert aki nem magán tapasztalta, nem tudja elképzelni se.
Bennünket, akik itt, a hazánkban éljük le az életünket, folyton emlékeztetnek rá, hogy egyszer volt egy ország. Hogy erőszakot követtek el rajtunk, a legfőbb vesztesen. De mit tehet az ember, csoportos erőszak esetén. Megpróbálja túlélni és feldolgozni a fájdalmát. De úgy látom, ez sehogy se sikerül.
Az ilyen sebet úgy hívják hogy fekély. Nehéz gyógyítani.
Még valami.
Lassan, de biztosan, már nem számít hol voltak a határok, itt hamarosan mindenkinek egyformán rossz lesz. A sejtek fala (országhatárok) elfolyósodott, a kórokozók (érdekemberek) elszaporodtak, hamarosan egész Európa egy nagy gennyes cisztához fog hasonlítani. Nem vigasztalásként mondom.
Nemrég hallottam Dinnyés József daltulajdonostól, hogy a Református egyházkerület nem veszi figyelembe, gyakorlatilag sem, az adminisztrációs államhatárokat.
Ez nekem, nagyon tetszik, mint megoldás.
Szeretettel: Ildikó
Köszönöm Ildikó,
köszönöm, és még egyszer köszönöm. Sok talán el sem tudja képzelni, mily balzsam tud ez a mi szívünknek lenni, Trianon áldozatainak. De igazából talán, az, ami akkor megtörtént, az már nem is annyira fáj, mint az, hogy még mindig huszonöt év után Magyarország a kommunizmus után, sokan még ma is úgy bánnak velünk, mint egy másodosztályú magyarokkal. Én nem mint vádirat írtam e verset, hanem csak egyszerűen azért, hogy eszébe jusson mindenkinek, egy-két kis barátságos szó embertől-emberhez, többet ér mint a legnagyobb szavak az emberiséghez.
Köszönöm, és
üdv Tóni
Kedves Tóni (Bátyám)!
Beszélgettünk mi már a te múltadról és életutadról. Megismertettél vele és emlékszem is rá jól. Már akkor éreztem a soraidban azt, amit e remek versedben most leírtál. Ha szabad nekem bármit mondanom, ami kis vigaszt nyújt a már visszacsinálhatatlan múltadért cserébe, akkor azt mondanám neked: Aki ilyen verset, ilyen Magyar szívvel meg tud írni, annál Magyarabb Magyarra nincs is szüksége ennek az országnak. Bár sokkal, de sokkal több lenne belőletek, legyetek bárhol is e világban!
A legnagyobb tisztelettel:
Zoli
Kedves Zoli!
Tudom, és emlékszem is rá, csak tudod, ha valaki mindig arra „be nőni nem akaró” sebre üt, az idővel mindig jobban és jobban fáj. De bevallom azt is, a gyerekkori vágyam is 69 év után beteljesedett, újra visszakaptam a három éves koromban elvett magyarságomat, a feleségemmel együtt, sőt mindkét felnőtt gyermekünk is felvették a magyar állampolgárságot. Számomra ez egy óriási lelki magelégettséget jelent semmi mást. Se nem akarok odamenni lakni, se nem akarok sohasem voksolni, mert arra szerintem minden országban, csak az otthon élő polgároknak szabadna joguk lenni rá.
Még egyszer köszönöm a jólesü szavaidat és
üdv Tóni
Abszolút értem a válaszod és a szavazás részével pedig egyet is értek.
Az állampolgárságoz pedig, mindannyitoknak gratulálok!
Kedves Zoli!
Néha nem csak sokáig kell várni valamire, de valamit kivárni is tudni kell. Sajnos ez a "kivárás" sok embernek nem adatik meg, ezért is érzem magam olyan boldognak, mert nekem sikerült, habár semmi anyagi hasznom nincs belőle, de egy megfizethetetlen óriási szimbolikus jelentősége.
üdv Tóni
Kedves Tóni! Szívbemarkoló ez a vers, és szívbemarkoló ami T.-ban történt. Soha nem lehet feledni, soha nem lehet napirendre térni fölötte. Az egri, szigetvári hősök sem törődtek bele abba, hogy most már ez így van, ez most már török föld! 150 évig tartott. De a történelem kereke, és a szerencse forgandó! Max. elismerésem: én
Kedves László!
Sok évi tombolt bennem, mint egy vulkán, egy kis kitörése volt is már 2012-ben, de tegnap egy vers olvasására átírtam, de nem akartam feltenni, de ma mégis feltettem.
Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Versedből kitűnik, hogy bár már régen idegenben eszed kenyered, mégis igaz magyarnak érzed magadat.
Élvezettem tartalmas, kitűnő versedet, amihez azt írhatom: kevesen éreznek még itt bent a hazában úgy, mint Te a távolban. Okosan gondolkodsz, és már remekül verselsz.
A Trianon pedig talán minden magyarnak rosszat hozott. Az én szüleim is pl. apám Erdélyben, anyukám pedig a Felvidéken élt korábban, és sokáig még látogatni se mehettek a szülői házba.
Öröm olvasni, hogy kint élők között olyan igazi magyar érzésű ember, mint Te vagy.
Szép versedhez és a hozzászólásaidhoz is szeretettel gratulálok: Kata