Nem tudhatod, mi a szép,
míg nem nézted bámész
szemmel, amint a fény
a sötét birodalmába lép
szelíd csókot lehelve
a sötétlila, alkonyi égre.
S nem tudhatod, mi a szép,
míg egy ilyen pillanatban
nem vontad szívedre
lágyan kedvesed kezét,
s néztétek együtt, mint tűnik el
nyomtalan’ a látóhatár széle.
5 hozzászólás
Köszönöm szépen 🙂
hmm…
szelid, kellemes, kedves…
Köszi, Feleri 🙂
Nagyon szép Netelka…nem is tudok mit hozzáfűzni,annyira megragadott:)
Örülök, ha így van – köszönöm 🙂 (Megvallom, nekem egy kicsit, így utólag "sok", nagyon lila, nagyon "édes".)