alkonyul
a virág lekonyul
rezzenéstelen arccal nézlek
elidőz
még tenyérnyi ősz
talán mégis csak megigézlek
természet
ölében enyészet
hervadó harangvirág kondul
ártatlan
hangon szól – pártatlan
marad – végső szerelmet koldul
pipitér
már semmit nem ígér
a szívem szorít köröskörül
megrepedt
talajon megreked
az élet – rajtam sem könyörül
2006-09-07
2 hozzászólás
Hú,ez gyönyörű lett, néhol feldereng benne valami falusi íz,vidéki hangulat, de ezt csupa jóértelmeben mondom, mert annyira jó volt ezt érezni…megidézted egy táj szépségét bennem egy keserédes érzéssel,köszönöm.
Szia Hayal!
Örülök, hogy olvastad:)))
Szeretettel: Éva