Az ördög szólt:
Mondd végre már, mit akarsz?
Csináltál már annyi bajt
Magadnak, másnak,
Mindent, amit
Magadfajta silány halandó csak kitalálhat.
Mondtam erre: szeretnék ővele aludni,
Mellette ébredve csodálni, ahogy alszik,
A Jóisten ezér’ csak nem haragszik?
Ő mondta erre: Mit lehet tudni…
Na csitt, picit!
Olyan hülye vagy, szánalmas, vén majom!
Mondod: „szeretném”,
Mond inkább: „akarom!”
Szövetkezz inkább én velem, segítek.
Akarod?- kérdte,
S, én őt nagyon akartam, mondtam:
Mit kérsz cserébe?
Ő válaszolt:
Akarsz a pokolra jutni?
Mer’ mindig fázol,
Panaszkodsz erre.
Barátom, nélküle én már ott vagyok.
Így történt, örömmel nyújtottam kezet,
Az ördög meg velem szövetkezett,
Megköttetett az alku,
És aztán ittunk együtt, egész hajnalig…
5 hozzászólás
Laza. Tetszik. A „kérdte” a kiejtési nehézsége okán, nálam kérdezte lenne.
Gratulálok. a
Kedvemre volt ez az alku. 🙂 – a mondd a közepén (szerintem) felszólító módban van, két "d" – 🙂 Üdvözlettel. Éva
Kedves Túlparti!
Nagyon jó ez a dialógus!
Gratulálok: Ica
Nagyon-nagyon tetszik! Nagyszerűen közvetíti azt, mire képes egy férfi, aki be szeretné cserkészni a szeretett nőt az ágyába, hogy mellette ébredve csodálhassa.
Szuper!
köszönöm, hogy olvastatok
túlparti