Álmaidban mindig ott leszek

Nem haragszom rád ezentúl drága,
Bár megtudtam, engem nem szeretsz.
Nem vágyódom tűnő délibábra,
Mégis, mégis érted szenvedek!

Nem ébredek forró karjaid közt,
Édes csókot nem adsz te nekem.
A magánynak asszonyteste nincsen,
Elemészt egy könnyes szerelem!

Bocsásd meg ha álmodozom rólad,
Elképzelem, hogy viszont szeretsz.
Engedd meg egy síró csavargónak,
Hogy szent imába foglalja neved!

Nem kérek mást, engedj álmodozni,
Tündérmesét képzelni veled…
Ez hoz nékem már csak boldogságot,
Mindent megad majd a képzelet!

Most már kedves, elbúcsúzom tőled,
Átálmodom ezt az életet…
Ezentúl már nem hallasz felőlem,
De álmaidban mindig ott leszek!

Debrecen, 2008. 08. 31.