kinn ülök a Holt Tiszánál egy fapadon,
nem akarom hallani, hogy keresnek
most az sem számít, hogyha később el vernek.
Jött egy ember autóval külföldről
és megszólított engemet a nevemről:
Ugye, te vagy az, akit itt csak bántanak,
kit mindig kiadnak juhásznak, kanásznak.
Ne keseregj fiam, ennek most vége lesz
nem lesz többé senki, ki téged bérbe vesz,
nagy sokára megtaláltalak végre,
a szenvedésnek mostantól kezdve vége.
Valamikor volt nekem is egy fiam
mától téged irigyelnek mindannyian,
ott az Óperenciás tengeren túl
ott fogsz te is élni velem ezentúl.
Apám, édesapám, végre rám találtál
kicsi voltam akkor, amikor elhagytál,
regelenként mindig nedves volt a párnám:
Mért van mindenkinek, csak nekem nincs apám?
Most is vizes lett a pad fejem alatt
felettem az ég is bús könnyekre fakadt,
az istállóba gyorsan beszaladtam
és az első pofont, rögtön meg is kaptam.
Most már régen, csak élet pofoz engem
régen elveszettem ifjú reménységem,
itt élek Svájcban a mesék országában
még most sem hiszek, az emberi jóságban.
Talán egy szép napon, mégis haza megyek
de előre tudom, ott sem otthon leszek,
hontalan embert formált a sorsom belőlem
majd otthonra találok, ott a temetőben
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szívszorító álom, bár igen valóságosnak érzem.
Azért tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Igen akkor sok minden álom volt, mert az volt az egyedüli, ami szabad volt, és mindent amit szerettél volna, álmodban élted át. Most már lassan igazat adok Oscar Wilde idézetének, amelyben azt írta:
"Amikor fiatal voltam, azt hittem, a pénz a legfontosabb dolog az életben; most, hogy öreg vagyok, már tudom, hogy az."
Igaz, nem mindenben, de nagyon sokban. Valamikor azt is mondtuk:
"Mit ér a sok pénze, egészséget, új életet, nem vehet ő sem rajta!"
Ma már ez sem igaz, mert akinek nincs pénze, az orvosok még rá sem néznek, a gazdagok pedig úgy vásárolják a belső részeket, mint egy autó alkatrészt.
Mégis köszönöm hogy olvastál és
üdv Tóni