Hol valaha virágok nyíltak,
Ott zöld üde mezők hívtak,
Ifjú szívemben serdülő vidám tavaszok,
Az égbolt Kék volt, s a Nap, fényesen ragyogott.
Lelkemben vidám dalok zúgtak,
Szívemben bánat tüskék, sebet még nem hagytak,
A Reménytüzek bennem vidáman égtek,
Hittem még akkor, hogy majd ölelhetlek Téged.
A dalok vidámak, aztán szomorúak voltak,
Nem tudtam még balgán, mit hoz a holnap.
A sors elhozta nekem a szerelmet, hisz a szemed úgy fénylett,
A szívem szerelemtől lángolt, s a lelkem mély tűzben égett!
Te nem tudtál szeretni engem, s én meghódítani Téged,
Így repültek tova a számolatlan bús boldogtalan évek.
Látnom kellett, hogy szerelmed nem irántam ébredt.
Elvesztettelek örökre, pedig életem adtam volna érted!
Szerelmedért…
Azt hittem, reméltem lesz majd Más, ki csak engem szeret,
Most látom be igazán, az ember mily nagyot tévedhet!
Hibázni könnyű, s közben gyorsan eliramlik az egész élet,
Az életből pedig csak egy van, s nem lehet még egy!
Keserű pohár itt a kezemben az életem, s ahogy éltem,
Most bíztatom magam, hogy még fenékig ürítsem.
Ha tudnám, visszapörgetném az idő kerekét, de nem lehet,
Az ember oly kicsi, gyarló porszem, hogy ilyet nem tehet!
Most mégis, mint pusztaságban, az elhalt fű a napsugártól,
A szívem újra szerelmedre vágyik, szerelemtől fűtve lángol.
Szerelemre szomjas lelkem kiszáradt faként lobbant lángra,
Még utoljára, néhány percnyi igaz boldogságra vágyva…
2 hozzászólás
Kedves Rudy!
Azt igazán nem lehet a versedre mondani, hogy azt a klasszikus formába illesztetted volna, de azt igen, hogy nagyon hangulatos, s nagyon olvasmányos. Elolvastam bemutatkozó soraidat, valóban ahhoz illő, hiszen szinte zenélnek a soraid. Szép gondolatok, tele érzelemmel.
Szeretettel üdvözöllek, s további sikereket kívánok Neked!
Kata
Kedves Kata!
Először is elnézést kérek, hogy csak most reagálok, de szánom bánom de csak most vettem észre hogy írtál erre a versemre!
Örömmel tölt el, hogy tetszett és írtál! A vers írásakor nem "faragtam" csak ahogy jöttek a gondolatok, fésületlenül.
A címbe rejtettem a nevét, az álmot, és annak súlyát! Róla szól a Zsuzsanna c. vers-dal.
Ő volt életemben a legnagyobb szerelem, máig tartó érzelem. Egy teljességében beteljesületlen, bár Ő volt az első feleségem.
Üdv.: Rudy