Álmomban megfogtam a kezedet,
nem húztad el s éreztem reszketett.
Bársonyos bőröd ujjamhoz simult
még szebb lett arcod, ahogy elpirult.
Megszorítottam gyengén a kezed
s boldog voltam, hogy viszonoztad ezt.
Álmomban fogtam meg csak a kezed,
ilyen gyönyör csak álmomban lehet.
Álmomban jössz csak hozzám közelebb,
s álmomban biztat csak fénylő szemed.
S az, simítom álmomban hajad
talán örökre csak álom marad.
Álom volt, szép volt, már ébren vagyok,
szívemben mégis emléket hagyott.
Valóra válni nem hagyja a sors.
Ne is kérdezd az álmodó ki volt.
Nekem már az is örömet szerez,
ha lopva nézhetem mosolygó szemed.
1 hozzászólás
Kedves vörössapkás!
Az álmok valóra válnak!
🙂
Szeretettel: Szabolcs