Álmomban

Vitorlás szeli át a Balaton-sötétjét,
sebesen úszik, egy mólóhoz csúszik.
Ábrándos árbócok integetnek az égnek,
hajnali gondolatok a polcokon sorban.
Elpihentek, elfutottak szeplős szóval,
fáradtan esik a fàtyolos  átfedés.
Keserédes régi nappalok a felejtés,
simogató a parti homok sárga izzása.
A lelkek elbújtatott apró padlása,
kihajózik minden álomban az ébredés.
Magyar-tengeren , fekete-óceánon,
szeles napokat hoz az esztendő.
Hánykolódik a napsugàr a fodrokon,
megpihen a szìv részeges vánkoson.