Már csak fekete-fehérben álmodom rólad.
De még mindig álmodom,
és mindig azt, hogy feléd indulok.
Mert megérzem olykor még a szívritmusod,
és lelkes leszek, akár bakfis vagy egy kisgyerek.
És megkeresném az elveszített színeket,
amik ott rejtőznek talán még tenálad.
De ma is látom még rideg, konok és távolodó hátad,
és sosem felejtem el hangod utolsó,
dermesztő hidegét,
így csak álmodom, hogy lázasan
lobogva és derűsen indulok feléd.