Gyerek voltam újra, apró gyerek,
– Csoda, hogy nehezen ébredek? –
Kócosan kószáltam egymagamban,
Kopottas, kinőtt szandálomban.
A légben, – tán vasárnap lehetett –,
Hatlapos illata lebegett,
S szólt éppen a „Gyere Bodri kutyám”,
Apám játszotta harmonikán.
Szegény Cigány, vén kutyánk, a dőre,
Láthatóan szenvedett tőle;
S nem hogy jött, de elrohant a kába,
Udvarunk leghátsó sarkába.
Ahogyan szoktam, félrevonulva,
Agyaggolyókat gyúrtam újra,
„Műveimre” ha visszarévedek:
Egy sem volt nekem, elég kerek…
És anyámtól kisírt rollerommal,
Száguldoztam vadul, Ráróval;
S nem törődtem a kóbor ebekkel,
Se térdeimen a sebekkel.
Majd álmaimnak ringó tengerén,
Az ifjúság – mint csalfa szirén -,
Sóhajtott: hangja hívogató,
Mint felsíró, harmonikaszó…
Látomás forgószelébe veszve,
Bámultam, szemeim meresztve,
Akár a végzet lágy suhanását:
Szép keblek, combok kavargását…
Testfeszítő vágyak, nyári éjek…
Lázongó, örök szenvedélyek;
Pihék… fürtöcskék… közöttük elvész
A férfi lélek, s a józanész…
Karok vadszőlő kapaszkodása,
Szemek harmatos villanása…
Hittem egy mindent ígérő szájnak:
Még nem lehet vége a nyárnak…
Érintések, suttogások méze,
Szitálnak az unt szürkeségre,
És párnába sóhajtott hangokat
Ringat a hajnali bódulat…
Álmaim egyszerre véget érnek,
Hallom, kutyáim enni kérnek.
Egy szétgyűrt ásítás… s felébredek.
Hidegzuhany, s már minden kerek…
Ébren vagy, hiszékeny álmodozó,
Már nem szól a harmonikaszó.
Vége már az égi derengésnek,
Táncoknak, csengő nevetésnek.
Átlépsz a nappal térfogatába,
Fények rideg birodalmába…
Mosolyod fanyar… de mit tehetnél?
Őrizgesd tovább… míg véget ér…
22 hozzászólás
Szia!
Annyira jól ábrázolod a gyerekkorodat, hogy szinte én is ott vagyok veled együtt. Az ilyen álmok egész napunkat széppé tehetik, a valóságot is átértékeljük. Tetszik a versed.
Szeretettel: Eszti
Hát, ha ott lettél volna, lehet, hogy földi boszorkány lett volna a neved. Persze, csak egy rövidke, átmeneti időszakban. 🙂
Köszönöm szépen Eszti.
Üdv. a.
Én is valami nagyon hasonlót készültem írni de ez a komment megelőzött.
Nem késtél le semmiről.
Köszönöm Neked. a.
Szia!
Nagyon tetszik a versed, minden filmkockáját "láttam". 🙂
Kerepke kedves!
Szemed, mint a sasé! Kedves Tőled, hogy olvastál, értékeltél.
Köszönöm. a.
Az én édesapám is gyakran – igaz nem harmónikázta, hanem – énekelte a "Gyere, Bodri kutyám, szedd a sátorfádat" kezdetű nótát.. és bármily szomorú is a versed… nekem ettől jó kedvem lett, mert már gyerekkoromban is felfogtam, hogy valami nem túl víg dal ez… de a sátorfánál "megakadtam", hogy hol lehet annak a Bodrinak a sátorfája…
:)))
Édesapám azóta már valahol "fent" énekli a Bodrit, de tudom, hogy nem haragszik ilyenkor, ha nekem a mosoly jön elő a sírás helyett…
Köszönöm az emléket:
Ági
Kölyök koromban is nagyon vonzódtam a kutyákhoz. Alaptermészetem is melankóliára hajlamos, mondhatnám, gyári hibás, így Seress Rezső gyönyörű dala nagyon a szívem közepében volt. Ha vasárnaponként játszott nekünk Apám, és ha legalább minden negyedikként felhangzó szám nem ez volt, akkor elborult homlokomat nagyon ráncoltam a világra.
Köszönöm, hogy olvastál, értékeltél és megosztottad velünk a gondolataid. a.
Kedves Antal!
Szépen megírt vers egy szép álomról. A valóságban régen volt, de volt. Álomban előjön, ébren meg előhívható minden pillanata . Ezért is csodálatos az emberi értelem.Versedhez gratulálok, bennem is szép emlékekek jöttek elő olvasása közben. Köszönöm az élményt.
Szeretettel üdv:Vali
Valika kedves!
Az írásaid is, de a kommentjeidet végkép irigykedve olvasom. Minden alkalommal igényesen megfogalmazott, szép gondolatok.
Köszönöm, hogy ismételten megtiszteltél vele. a.
Kedves antonius!
Ez annyira-annyira szép! Úgy éreztem, mintha én is átélném azokat a képeket, amiket elém varázsolt. Nagyon örülök, hogy olvashattam!
Őszinte elismeréssel: Faddi Tamás
„Könnyűim folyva-folynak”
Kedves Faddi Tamás!
Elismerő szavai, amivel méltatta művem, nagyon jól estek. Az Ön gondolatai, stb.
Tetszik ez Neked Tamás? Ha még egyszer lemagázol, úgy elverlek, mint a lovat. Itt mindannyian egy csónakban evezünk, mindannyian kicsit bolondok vagyunk, szóval, engedj föl és tegezzél mindenkit. A kor állapot, aminek itt nincs jelentősége.
A tehetségnek inkább. Azzal pedig nem állsz rosszul.
Köszönöm, hogy megtiszteltél. a.
Kedves Antonius!
Harmadik alkalommal kezdem el írni, mert valahogy mindig ledob, de muszáj gratulálnom hozzá!
Az eleje olyan történet mesélősen, nekem egy kicsit közömbösen indult, de a 6. versszaktól egyre izgalmasabb lett. "Az ifjúság – mint csalfa szirén -" Ez a hasonlat nagyon tetszett!
Habár én még nem túlságosan öregedtem meg :)) teljesen átéreztem ezt a hangulatot…
Köszönöm, hogy olvashattam!
Kedves vagy. Köszönöm szépen.
Üdv. a.
bizony, az ifjúság csalfa szirén. ha jobban megvizsgáljuk, nem is volt olyan csodálatos. csak messziről ragyog, de akkor fantasztikus.
Egyetértünk. A megszépítő távolság…
Köszönöm figyelmed. a.
Hangulatában felfelé ívelő, egyre inkább lebilincselő sorok, képek, érzések, gondolatok..
Gyönyörű vers!, ami az utolsó 4 versszaktól az utolsó sorral bezárólag már könnyet csal az olvasó szemébe.
Üdv.:Zsanett
Köszönöm szépen Zsanett.
Üdv. a.
Ez is megfogott, nagyon jó! Milyen remek, hogy ébren-álmodva , mindig lehet nosztalgiázni…
Kedves vagy. Köszönöm. a
Jó volt olvasni, ott lenni veled a múltban egy kicsit.
Üdv: Klári
Köszönöm Klári.
Üdb. a