Pókfonálon csüng a perc
egy lehelet, elszakad.
Meglátom, hogy mennyit mersz,
ha tiéd a pillanat.
Megtudom, hogy látod-e
ahogy kínálja magát,
mint kurtizán híd alatt,
oda tartva a farát.
Meglátom, hogy érted-e,
hogy perc vissza sosem tér.
Hadd hulljon a férgese!
Arcodon csattan tenyér.
Ha a kezem ellököd,
ha átnézel te rajtam,
álmaidba költözök,
így nem maradsz magadban.
4 hozzászólás
“Meglátom, hogy mennyit mersz,
ha tiéd a pillanat.”
Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm szépen!
Szenvedélyes alkotás. …mély , elgondolkodtató, merész.
Ha a kezem ellököd,
ha átnézel te rajtam,
álmaidba költözök,
így nem maradsz magadban.
Szép ragaszkodás…általában meghozza a gyümölcsét.
Mély elismeréssel és szeretettel gratulálok.
M.
Köszönöm szépen!