Amikor már úgy érzed
ez az utolsó lépés,
ott tudnod kellene azt
még csak az út felén vagy,
te sokkal többet kibírsz
mint te eddig gondoltad,
tudd, az utolsó utadról
nincs többé visszatérés.
Amikor már úgy érzed
felépült már a falad,
látod, egy rakás tégla
még a sarokban fekszik,
ha abbahagyod, akkor
nem ért a munkád semmit,
a dolgod fejezd be, de
múltad soha se tagadd.
És akkor végre érzed
itt érdemes volt élni,
sok minden nem lenne itt
ha te nem lettél volna,
és ha még nem is látod
az életed értékét,
most megtanulod azt, hogy
nem kell sohasem félni.
És akkor már úgy érzed
el is mehetsz nyugodtan,
az alapot megadtad
gyermekeid már nagyok,
a te szemedben igaz
mindig gyerekek voltak,
felnőttek akkor lesznek
ha szüleik meghalnak.
2 hozzászólás
Bölcsesség árad minden sorodból. Ehhez bizony meg kell élni sok mindent. Igaz vers!
Üdv
Zoli
Kedves Zoli!
Igen, az elmult hetven év alatt sokat megéltem, csak az embernek nem szabad a múltban élni, hanem csak a múltet mint útmutató, a további, a még előtte való út jobb járásához felhasználni. Az élet tud gyönyörű szép, de ugyan úgy keservessen fájdalmas is lenni. Úgy látszik mindkettőre szükségünk van, hogy sok mindent megértsünk, úgy a másik ember, mint saját tetteinkben is.
Néha egy kis tett, több boldogságot tud adni, mint legmessésebben leírt szavak, csak sajnos ma már a szépen írott szavak sokkal sürübben vannak használva mint a tettek.
Köszönöm, hogy olvastál,
és üdv Tóni