Annuska, Annuska, szeretlek Annuska,
Szívem csak e két szót súgja.
Szertelek tisztán, ahogy ember csak szerethet,
S te mégis csak „megvetsz”…
Megveted-e szép érzést, s beszennyezed,
„Talán” szeretsz Te is? De tagadod eszed előtt?
S nem tudod még e két hatalom közül győzni melyik fog,
Ha szeretsz is, de menekülsz, de menekedni nem tudsz,
Mert szíved veled leszen, s hiába futsz…
De ha álnok voltál, s megcsaltál,
Azt mondtad szeretsz, de ezt csak hazug ajkad mondta.
De én rájöttem titkodra,
Így nem tudtál legyőzni.
Ez hát nem jött „hasznodra”!