– kortárs portugál költészet –
Láttam mosolyát a levelek
árnyékában,
s néztem, amint aludni tér. Úgy éreztem,
mintha békés vizekbe ugranék.
Ékszer csillogott fel a kövek
és a gyomok között.
Mily nyugodt e szenvedély, csak
csend és fény.
Akár hatalmas zöld hajó vitorláiba,
szél kapott a lombokba.
A kabócák dalában a
nyár szíve dobbant meg.
Az isten mosolya: egy
véget nem érő kezdet.
Az álomban a vágy teljessé
tárult,
víz, tűz és levegő kavalkádjában.
A jelképek máris
bizonyossággá lettek.
A valóság égő
szívében voltunk.
EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:
Um Deus Adormecido num Jardim
Eu vi o seu sorriso sob a sombra das folhas
e vi-o adormecer. Senti que mergulhava
em plácidas águas. Um tesouro
fulgurava entre as pedras e os limos.
Que tranquila a paixão, toda silêncio e luz!
Como um grande barco verde a folhagem navegava.
O coração do estio pulsava nas cigarras.
O sorriso do deus era um começo infinito.
O desejo no sono abria-se completo
numa corola de água, fogo e ar.
Os símbolos desfizeram-se em imediatas evidências.
Estávamos no seio da realidade ardente.
© 1960, António Ramos Rosa
From: O Não e o Sim
Publisher: Quetzal Editores, Lisboa, 1990
A vers ALEXIS LEVITIN általi, szinte tökéletesen hű angol műfordítása:
A God Asleep in a Garden
I saw his smile in the shadows of the leaves
and watched him go to sleep. I felt a plunging
into placid waters. A treasure
glittered among the stones and flowing weeds.
How tranquil that passion, all silence and light!
Like a large green boat, the foliage was under sail.
The heart of summer throbbing in the cicadas.
The smile of the god an infinite beginning.
In sleep desire opened out completely
in a corolla of water, fire, and air.
Symbols dissipated into instant certainty.
We were at reality’s blazing heart.
© Translation: 2002, Alexis Levitin
5 hozzászólás
nem értem a sortöréseidet, az angolt értem, megnéztem hátha onnan vetted, de nem,…
sem rímek miatt, sem nemtom miér
Az év vicce, hogy az eredetiben is azok a sortörések, mint nálam, csak mikor beillesztettem, valami megváltozott, két sornyi szöveg egy-egy sorba került :). De mindegy, egyébként a portugál nem rímel, meg az angol fordítás sem, a kortárs európai irodalomban ma már nem divat rímelni, sajnos, illetve egy-két szerzőnél igen, de az indoeurópai nyelvek szinte elhasználták a rímkészletüket, ezért az irodalmárok szerint már minden rím közhely. De mi nem indoeurópai nyelv vagyunk, ezért mi még sokáig fogunk tudni olyan rímeket alkotni, amiket még nem biztos, hogy ellőttek. 😀
igaz, én speciel viszont szeretem a rímeket, viszont nem tartom őket többre egy téglánál, amit beépíthetek, ha akarok.
szerintem nem az számít, hogy használtak e már, hanem, hogy a mű hordoz e magában olyan tiszta művészi erőt, kifejezést, nevezzük akárhogy, ami képes a világot megváltoztatni. Ezzel ki vannak lőve az ósdi szarságok, viszont igencsak magasra emelkedett a mérce.
Én is ezen a véleményen vagyok, sokféle verset szeretek, rímest-szabadot egyaránt, és nem tartom a rímet és a metrikát mindenhatónak, pusztán járulékos valamiknek.
Kedves Balázs!
Ügyes fordítás, csak így tovább!
Üdv:
Aragon