azt mondtad a főbérlő volt az oka
ő nem engedte hogy veled legyek
meg a hideg márciusi éjszaka
és a szörnyű albérleted
s mikor értem jöttél
a kutyába csimpaszkodtam inkább
sírni a kukoricásban bújtál
de mondtam már ezerszer
én nem haragszom rád
csitri voltam még
amikor ernyedten zuhantál elém
megbénított a rémület
a fénytelen szemed
mezítláb rohantam
talpam alatt csúsztak a kövek
csak szétbarmolt telefonok
átkozott lakótelep
hideg márciusi éjszaka volt
mint mikor születtem havazott
de segített-e valóban
a szívmasszás a gyomormosás
ha a főbérlő volt az oka
s a hideg márciusi éjszakák
mert hazudtam anya
nem adhatok feloldozást
akkor éjjel mégis
érted szólt a fohász
20 hozzászólás
Kedves Kevi! Először is sajnálom… Nem hinném, hogy ez a versed a képzelet szüleménye. A második gondolatom az volt, hogy úristen, milyen keserűség omlik rám ebből a versből. Realista vers, túlzottan is az. És tényleg kitűnik belőle a sajnálat, hogy valóban nem haragszol már édesanyádra, aki – azt gondolom- a halálért elhagyott téged. Jobb is, ha kiírod magadból. Üdvözlettel: Szilvi
Szia Szilvi!
Valóban nem a képzelet szüleménye, mint ahogy minden versem realitásokon alapul, ami vagy sikerül vagy nem. Mégsem vagyok benne biztos, hogy ez a vers jól sikerült, amolyan folyton javítom vers.
Köszönöm: Évi
Évi, úgy érzem, kicsit moderálni kell a hozzászólásomon. Egyetlen szóból következtettem édesanyád tragédiájára, a gyomormosásból, ezt az orvosok szinte kizárólag egy esetben követik el, ha valaki sok gyógyszert vesz be. Ez pedig egyet jelenthet…Az, hogy valaki saját kezével akar véget vetni mindennek. Szerencsés, hogy átvészelte. Ne haragudj, ha a lelkedben vájkáltam volna és fájdalmasan érintett volna ez a hozzászólás, de ezek a gondolatok szöktek a fejembe amikor elolvastam a verset. Sajnálom, hogy ilyen történéseket át kellett élned. Szilvi
Szilvi, jól látod… de az ember nem attól válik optimistává, ha sosem érik tragédiák, hanem attól, ha túléli őket…
És nem haragszom, ha vájkálsz, mert akkor megérintett.
Üdv. Évi
Torokszorító vers ez kedves Évi…
nem tudok mást írni
Szia András:)
Hát, te itt? örültem neked.
Köszönöm: Évi
Kedves Kevi!
Nagy hatással volt rám ez a versed. Nehezen "szabadultam" tőle… többször is újra olvastam… nagyon mély érzéseket fakasztott bennem…
Szeretettel: Rudy
Kedves Rudí!
Köszönöm.
Évi
Éva, nagyon nagy hatású vers ez a versed… úgy érzem, olyan lezáratlan, be nem fejezett vers ez, de nem a technikai zárást hiányolom, hanem a belső, érzelmi zárást. Nem jó szó a "hiányolom" mert igazán bennem így kerek ez az írás, hogy olyan lezárhatatlan hatást kelt. :-), Látod, még ebben is bizonytalankodom, de talán azárt van,mert értelem, és érzelem vívnak itt igazán egymással, és ez hat rám is. Szóval nagyon tetszett, örülök, hogy olvashattam, mert ritka, hogy így hat bennem egy mű, fel-, vagy megkavar inkább :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Tudnád, hogy az uzolsó vsz-kot hányszor, hányféleképpen írtam át:). Igazad van, ez sosem lesz befejezve, persze lehet, hogy már rég bevan…
Örülök a véleményednek:)
Évi
Hú… neked sem volt könnyű gyermekkorod 🙁 átéreztem versedet!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka, hogy olvastad.
Üdv: Évi
Kedves Évi!
Teljesen átéreztem a vers fájdalmát, visszafordíthatatlan panaszát.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm: Évi
Kedves Kevi!
Szomorúan olvastam meghatóan szép, megbocsátó versed.
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Én meg örömmel. hogy itt jártál Oroszlán:)
Köszönöm: Évi
…nem haragszunk, de nem felejtünk.
Megdöbbentően jó vers, Évi.
Ölellek szeretettel
Mesi
Igen Mesi, bár jó lenne néha felejteni.
Köszönlek, szép napot!:)
Évi
Ezt átírtad Évi! Rémlik, hogy olvastam már, sőt biztos vagyok benne.
Igen, most olvasom itt, hogy már többször is átírtad. Voltam magam is így már egy versemmel, nem hagyott nyugodni, de végül rátaláltam arra a megoldásra, amit kezdettől kerestem. Jó a versed, sok mindent elmond, azt is értem miért nehéz megírni. Ezt csakis Te magad fogod érezni, hogy mikor jó. Mert én most is elmondhatom, hogy jó, de lehet, hogy Te már holnap átírod.:) Majd szólj, ha megtalálod a végleges megoldást, rá fogsz érezni.
Rendben, Ida, szólok majd:)
Üdv: Évi