Anya szólj! sovány sóhajok hangján…
Kiálts, ha szép arcod tükre fölém hajol.
Anya nézd, boldogtalan álom kerget,
tomboló tengeren, tajtékzó tavon.
Anya érzed? –szívemben harsog a szavad,
a tegnap szűk percein át.
Anya hallod? – halk vigaszt küld az ég,
hallom a semmiség suhogását.
Nézd! – fénytelen öröm fut felém,
s velem bolond dac dacol.
Árva csillagokkal az éj ölén,
anya , ölelj és átkarolj!
9 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Csodálatosan szép vers.
Most megint törölhetem a szemem, de nem baj.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Ágnes !
Ehhez a gyönyörű vershez sem szabad semmit sem írni.
Mégis írtam, mert valamit kell…de a szavam elakadt…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Ági!
Én sem találok szavakat. Kicsit szíven is ütött. "fénytelen öröm fut felém"
Remek vers!
szeretettel-panka
Kedves Ágnes!
Egyezek Susannéval!
……………
Szeretettel:sailor
Kedves Harcsa,Susanne,Panka,és Sailor
Köszönöm az elismerő szavaitokat.Szép napot kívánok nektek.
Szeretettel. Ágnes
Szép, fájdalmas sorok.
Szépen emlékezel, Ágnes!
Szeretettel
Ida
Kedves Ági!
Nagyon szép, de szomorú versed szíven ütött…
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Ida és Tünde
Köszönöm,hogy nálam jártatok.Bizony most már tudom, hogy mennyire hiányozhat a "mamma" egy anya egy édesanya.Vele együtt volt kerek a világ.
Szeretettel. Ágnes
Kedves Ágnes!
Újra olvasva is gyönyörű.
Üdv: harcsa