A boldogság könnyei gurulnak
apró és nagy lábaitok elé,
mellkasom mögött vad lángok gyúlnak
és én minden nap borzongok belé.
Elveszik kezedben a csöpp keze,
szuszogásotok édes, szép dallam,
mosolyogva, együtt hiszünk benne,
ő az, akit oly rég hívogattam.
Egy aprócska, s egy szerelmes mosoly,
tudom, mindkettő örökké enyém,
lelkem hófehér felhőkön oson,
ha megérint ez a szent, négy tenyér.
6 hozzászólás
Gyönyörű vallomás Andika! Sugárzik versedből a boldogság.
Kívánom, hogy ez mindig így legyen!
Szeretettel
Ida
Drága Ida! Nagyon szépen köszönöm, imádom őket 🙂 Szeretettel: Andika
Csupa melegség ez a vers, és annyira látható, ahogy egy hatalmas férfi kéz gyengyéden magába zár egy apró gyermekkezet. 🙂
Ennél szebb látvány, valóban ritkán adatik egy édesanyának. 🙂
Az érzéseken túl, melyeket gyengéden tártál elénk, a vers is remek minden tekintetben.
Gratulálok, Andika!
Szeretettel.
pipacs 🙂
Köszönöm, kedves Pirospipacs 🙂 Szeretettel ölellek: Andika
Kedves Andika!
Szeretetteljes melegség járja át a versed. Nagyon szép vallomás a szívednek legkedvesebb emberekről. Igaz boldog család, sok-sok örömöt kívánok hozzá.
Szeretettel: Zsóka
Drága Zsóka! Nagyon köszönöm kedves, őszinte szavaid. Szeretettel: Andika