Ez a versem apróka,
szilánkocska, aprófa,
haragudnék a grófra,
ha a gróf fagróf volna.
Fából grófot ki látott?
E gróf evett piláfot,
ilyet fagróf nem ehet,
se sokat, se keveset.
A fagróf bár jópofa,
nincs neki csak fafoga,
rágós húst ő nem kaphat,
csak a fűbe haraphat.
Burattino fagyerek,
fagyit nyalni szeretett,
darabos volt fanyelve,
így egészben lenyelte.
Fából faragott herceg,
táncjátékban tetszelgett,
kigyulladt a facipő,
vele égett egy fanő.
Onnan jött e szép fanő,
ahol az a sok fa nő,
nem jártak túl az eszén,
lelocsolták, s lett faszén.
E faszén-nő nagyon fog,
szidják is a papírok,
mert ez a nő csúnyán ír,
de a papír nem fakír!
Fatális a fatehén,
faszarv van a fafején,
merengek e tehénen,
fatej van a tőgyében?
Köpülöm a fatejet,
ebből favaj hogy lehet?
Levajazom előre,
a fatúró se' lőre…
Mert megtelt a papírom,
ezt én tovább nem írom,
átolvassa fapofám,
s nem mosolygok rajta ám!