A minden, a világ.
A művem rá vigyáz.
Tollamból jő elő
gigászi őserő.
Papírom-tépheted.
A versem elszéled.
De egyszer megtalál,
biztos mint a halál.
Az ihlet örökös.
Nem kell rá az ötös.
A versem elkészül,
a világ felépül.
A kör négszögül,
a csúnya megszépül,
a gonosz elszédül.
Bele a tengerbe,
hullámtól elnyelve.
Senki se keresse!
A vers elkészül.
Sohaserm elêvül.
A versem olvassák
mennyei s földatyák.
Mindenki-vagy senki?
Úgy is tud létezni.
A jóság világa
vakon is megáldja.
A jóság világa.
Legyél te gazdája
Olvasva versemet.
(Nélküle is lehet?)
2 hozzászólás
Ars Poetica – hosszan…
Ritkán olvasok ilyet…
Én is elkészültem…
Kedves Mandolinos! Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad.