Mások által
megszerkesztett imával
nem kérkedtem soha,
legyek hát ostoba
különce a világ
igazának,
engem nem riaszt
magány, a
mának élek,
az Én imáim
igen is kemények,
nem számít, hogy
meddig, csak az
miért élek.
Ars poétika
Szerző: öregsam
6 hozzászólás
Teljesen lenyűgöztél, nem tudom, hogy csinálod, -nekem nem jön össze- hogy nem egyformák a sorok, és mégis van ríme, és dallama is.
Ezzel a verseddel kezdtem az ismerkedést. Kíváncsi voltam, hogy neked mi a mottód. Választ kaptam.
Ahogyan megírtad, a forma és gondolatiság, közel áll hozzám.
De többet is el kell olvassak még műveidből.
Rövid, de ott van benne minden, ezért éppen elég hosszú!
És tényleg nagyon dallamos, tetszett.
üdv
Zsázsa
Köszönöm, örülök hogy tetszett!
Üdvözletem!
Tényleg nagyon jó. Egy felesleges szó sincs benne, minden ott és úgy van benne, ahogy kell. Csak a címe zavar… miét poétika és miért nem poetica?
KG
Az utolsó pár sora nagyon megfogott, annyira igaz….remélem mások is hasonlóan próbálnak meg élni, mert így érdemes. Gyönyörű vers!