savanyú nyál zsörtölődik nyelvemen – ajkam szikkadt pokol
a forró lélek köddé illan s cserepessé csügged a száj
a rongy lélek gesztenyeburkot növeszt – már senkit sem okol
hiszen elérte a bágyadtan nevető nyárvégi aszály
Kemény lélekölő sorok!
Írásod esszenciálisan tartalmazza egy megsebzett
lélek és szív minden görcsét, búját. A versben
található képek mind erőteljesen húzzák alá ezt
a kétségbeejtő helyzetet. A mű mind formailag
mind tartalmilag nagyon összeszedett. Nálam
ezért potszámilag maxi…
Elképzeltem a versed minden mozzanatát, és meglehetősen abszurd képek villantak fel a lelki szemeim előtt. Az első három sor már-már félelmetes, a negyediknél fordul át a kétségbeesés és a lemondás különös keverékébe a vers.
Nagyon jók a rímek! Az egész, úgy, ahogy van…
Szia Hanga!
Most aztán igazi irodalmi kifejezést fogok használni. – HÁT TUDOD!!!! Nos, ez úgy ahogy van szuperjó, vagyis jól sikerült alkotás. Ezek az érzések viszont tűnjenek el végre Szeretettel üdv:hova
Kedves Hanga!
Én nem értékelem az írásodat, de elmondom, miért. Nem ismerek a magyar irodalomban olyan alkotást, vagy előírást, ahol nem normál mondatokban kellene leírni a mondandónkat. Persze, ez az én bajom.
Figyelem a föltett írásaidat, remek gondolataid vannak. Ha a mai alkotásodat bármilyen formában tennéd föl és mondatokat alkotnál belőlük, hibátlannak tartanám és értékelném. Azonban így, ahol sem nagybetű a mondat elején, sem írásjelek közben és a végén ponttal lezárva – sehol.
Nem tudom, ez a divat honnan jött, s kíváncsi lennék rá.
Ne haragudj érte, de szeretnék erről valamit hallani, ha lehet.
Szeretettel: Kata
Érdekes verset írtál ismét tettestárs… tetszik a hangulata, bár nem az én ízlésem 😀 Ezért duplán jár a gratuláció!
A harmadok sor eleje kifejezetten tetszik: "a rongy lélek gesztenyeburkot növeszt" … viszont a sor második fele: "már senkit sem okol" … kicsit elcsépelt, nem tudom…. persze ez csak a saját hülye megérzésem.
Valahogy "üresjáratnak" érzem, mert a rövid alkotásoknál minden egyes szónak, képnek funkciója van…mindegy, ez csak az én finnyás hozzáállásom 😀
Ha nem haragszol Hanga, akkor válaszolok Katának 😀
Az első tudatosan így alkotó költő Edward Estlin Cummings amerikai költő volt. Híressé vált már csupán azzal, h a publikációit így írta alá: "e. e. cummings" . Az avantgárd stílussal szemezgetett eleinte, majd a dadaizmus és a szürrealizmus lett meghatározó nála… írt szabadverseket, de mellette több szonettje is van… Tudomásom szerint az első ilyen stílusban írt kötete a "Tulips and Chimneys" (1923)… ahol figyelmen kívül hagy minden interpunkciót és mondatkezdést… Jellemző még egyes munkáira, h különleges tördelést alkalmazott…
Cummings azt vallotta, h a formabontással (kisbetűk, írásjelek elhagyása, érdekes sortördelések) ki akarja zökkenteni az embereket a bódulatból, amit a kötött formák jelentenek. Azt akarta elérni, h az ember jobban odafigyeljen a versre… kénytelen követni azt a tekintetével, mert nincsenek "megállók" benne… röviden ennyi 🙂
Teljesen nem értek vele egyet… de ez az ízlésvilágból adódik 😛
Kedves Hanga,
nagyon tetszenek a képek, amelyeket használsz, hihetetlen atmoszférát adnak a versnek. Tetszik az is, hogy egy természeti jelenséggel ábrázolsz lelki állapotot.
Egy dolog bántja fülem: "a forró lélek köddé illan". A "forró" és a "köd" szó nem illik össze szerintem. A köd mégiscsak nyirkos és hideg. Talán az "elpárolog" szerencsésebb lenne, de ez csak én véleményem…
Szép vers! Gratulálok!
Sanyi
Kedves Hanga!
Remekül festetted le az aszályt és azt a hangulatot, melyet áraszt!
Nagyon kifejező! Szótagszám is megfelelő, rímek tiszták!
Gratulálok!
További sikeres alkotást!
fátyolfelhő
Kedves Kata, nekem már az öröm, hogy olvasod a verseimet 🙂 Nálam ez a "csupa kisbetű-írásjelek nélkül" úgy jött, hogy volt egy alkotásmentes időszakom és amikor megint rámtört az ihlet, egyszerűen így kellett leírnom. Bevallom, nem tudtam semmit a medve által leírtakból, amit szintén köszönök neki + a hozzászólásodat is tettestárs, de tudod, én sem lehetek tökéletes 🙂
Rozália, köszönöm a véleményedet!
Sanyi, igazad van, van némi ellentmondás, de köszönöm az olvasást!
András, megtisztelsz!
Kedves fátyolfelhő, köszönöm ittjártad!
Hanga
18 hozzászólás
szia Hanga!
Kemény lélekölő sorok!
Írásod esszenciálisan tartalmazza egy megsebzett
lélek és szív minden görcsét, búját. A versben
található képek mind erőteljesen húzzák alá ezt
a kétségbeejtő helyzetet. A mű mind formailag
mind tartalmilag nagyon összeszedett. Nálam
ezért potszámilag maxi…
ölel
leslie
leslie, megtisztelsz 🙂
Nekem ez a gyógymódom, kiírom magamból, hogy tudjak mosolyogni.
Ölellek:
Hanga
Szia Hanga!
Elképzeltem a versed minden mozzanatát, és meglehetősen abszurd képek villantak fel a lelki szemeim előtt. Az első három sor már-már félelmetes, a negyediknél fordul át a kétségbeesés és a lemondás különös keverékébe a vers.
Nagyon jók a rímek! Az egész, úgy, ahogy van…
Gratulálok!
Gyömbér
Drága Gyömbér, nagyon köszönöm!
Hanga
Szia Hanga!
Most aztán igazi irodalmi kifejezést fogok használni. – HÁT TUDOD!!!! Nos, ez úgy ahogy van szuperjó, vagyis jól sikerült alkotás. Ezek az érzések viszont tűnjenek el végre Szeretettel üdv:hova
Kedves hova! Háát, tudom ? 🙂 Köszönöm, az érzések pedig így múlnak, ha kiírom magamból.
Szeretettel:
Hanga
Kedves Hanga!
Én nem értékelem az írásodat, de elmondom, miért. Nem ismerek a magyar irodalomban olyan alkotást, vagy előírást, ahol nem normál mondatokban kellene leírni a mondandónkat. Persze, ez az én bajom.
Figyelem a föltett írásaidat, remek gondolataid vannak. Ha a mai alkotásodat bármilyen formában tennéd föl és mondatokat alkotnál belőlük, hibátlannak tartanám és értékelném. Azonban így, ahol sem nagybetű a mondat elején, sem írásjelek közben és a végén ponttal lezárva – sehol.
Nem tudom, ez a divat honnan jött, s kíváncsi lennék rá.
Ne haragudj érte, de szeretnék erről valamit hallani, ha lehet.
Szeretettel: Kata
Szia Hanga!
Érdekes verset írtál ismét tettestárs… tetszik a hangulata, bár nem az én ízlésem 😀 Ezért duplán jár a gratuláció!
A harmadok sor eleje kifejezetten tetszik: "a rongy lélek gesztenyeburkot növeszt" … viszont a sor második fele: "már senkit sem okol" … kicsit elcsépelt, nem tudom…. persze ez csak a saját hülye megérzésem.
Valahogy "üresjáratnak" érzem, mert a rövid alkotásoknál minden egyes szónak, képnek funkciója van…mindegy, ez csak az én finnyás hozzáállásom 😀
Ha nem haragszol Hanga, akkor válaszolok Katának 😀
Az első tudatosan így alkotó költő Edward Estlin Cummings amerikai költő volt. Híressé vált már csupán azzal, h a publikációit így írta alá: "e. e. cummings" . Az avantgárd stílussal szemezgetett eleinte, majd a dadaizmus és a szürrealizmus lett meghatározó nála… írt szabadverseket, de mellette több szonettje is van… Tudomásom szerint az első ilyen stílusban írt kötete a "Tulips and Chimneys" (1923)… ahol figyelmen kívül hagy minden interpunkciót és mondatkezdést… Jellemző még egyes munkáira, h különleges tördelést alkalmazott…
Cummings azt vallotta, h a formabontással (kisbetűk, írásjelek elhagyása, érdekes sortördelések) ki akarja zökkenteni az embereket a bódulatból, amit a kötött formák jelentenek. Azt akarta elérni, h az ember jobban odafigyeljen a versre… kénytelen követni azt a tekintetével, mert nincsenek "megállók" benne… röviden ennyi 🙂
Teljesen nem értek vele egyet… de ez az ízlésvilágból adódik 😛
Köszönöm a verset és az élményt!
medve
Csodálatosan visszaadod a testi-lelki szárazságot. Nagyon szép!
Kedves Hanga,
nagyon tetszenek a képek, amelyeket használsz, hihetetlen atmoszférát adnak a versnek. Tetszik az is, hogy egy természeti jelenséggel ábrázolsz lelki állapotot.
Egy dolog bántja fülem: "a forró lélek köddé illan". A "forró" és a "köd" szó nem illik össze szerintem. A köd mégiscsak nyirkos és hideg. Talán az "elpárolog" szerencsésebb lenne, de ez csak én véleményem…
Szép vers! Gratulálok!
Sanyi
valami elképesztő nemszeretem hangulatot, állapotot festettél meg
ismét remekül
Kedves Hanga!
Remekül festetted le az aszályt és azt a hangulatot, melyet áraszt!
Nagyon kifejező! Szótagszám is megfelelő, rímek tiszták!
Gratulálok!
További sikeres alkotást!
fátyolfelhő
Kedves Kata, nekem már az öröm, hogy olvasod a verseimet 🙂 Nálam ez a "csupa kisbetű-írásjelek nélkül" úgy jött, hogy volt egy alkotásmentes időszakom és amikor megint rámtört az ihlet, egyszerűen így kellett leírnom. Bevallom, nem tudtam semmit a medve által leírtakból, amit szintén köszönök neki + a hozzászólásodat is tettestárs, de tudod, én sem lehetek tökéletes 🙂
Rozália, köszönöm a véleményedet!
Sanyi, igazad van, van némi ellentmondás, de köszönöm az olvasást!
András, megtisztelsz!
Kedves fátyolfelhő, köszönöm ittjártad!
Hanga
Hú,ez csodálatosan sikerült vers ,kezd nekem is kicserepesedni a szájam,nagyon valódi képekkel alkotótt remekmű.Üdv:Szekelyke.
Kedves szekelyke, nagyon köszönöm az olvasást és az átélést is!
Hanga
nekem bejött!
grat:ruca
Belőlem meg kijött 🙂 Jó párosítás 🙂
Köszönöm ruca!