Érzések, érzések, átkozottak vagytok,
Lelkemnek békét már sohasem hagyhattok?
Mért kinoztok folyton? Nem kellettek nekem,
Igy is elég gonddal van tele a fejem.
Gondolatok sodra hömpölyög odabenn,
És akárhogy küzdök, csak ott vannak bennem.
Egyetlen rossz döntés a sirig követ majd?
Ez lesz az én vesztem? Ez hoz rám minden bajt?
Magamat sem értem, én akartam mindent,
Mégis véres harc dúl a lelkemben, itt benn.
Miért teszitek ezt, átkozott érzések?
Mért kell teret adnom eme szenvedésnek?
Miért kell egy sebet folyton fel-feltépni?
Miért nem engedtek immár továbblépni?
Átkozottak vagytok, csak gondot okoztok,
Biztosan jó vicc, hogy velem szórakoztok.
Pokolba veletek, érzéketlen leszek,
Kemény lesz a szivem, többé nem sebeztek.
Engem se bánt senki, én sem teszem többet,
Magamra is zárom önnön börtönömet.
A kulcs persze nálam, mélyre elrejtettem,
Hogy ne a véletlen nyissa rejtekhelyem.
Átkozott érzések, ti kivül maradtok,
Nincs szükségem rátok, átkozottak vagytok…
7 hozzászólás
Kedves Dallos Miki!
Számomra érdekes hangulatú vers, érződik belőle egyfajta tehetetlen düh, amit éreztél és íme ez a düh gyönyörű szavakat formált ki belőled, melyek versként láttak napvilágot. Azért, egy kis kiváncsiság miatt, megkérdezném, hogy mi is volt ez ill. az a dolog, mely ennyire dühössé tett?
További szép munkákat kívánok, és azt hiszem, lehet dühből is kovácsolt darab!:)
Üdv Papaja
Kedves Papaja,
a vers a felejtés miatt született, vagyis épp lezártam, pontosabban lezártam volna egy 2 és fél éves kapcsolatot, de nem nagyon sikerült. Ezért irtam ki magamból, és nagyon jól látod, tényleg tehetetlen voltam / vagyok ez ellen.
És köszönöm, igyekszem! 😀
Miki
“Szívem most sebektől védi a kéreg,
nem jut át rajta se jó, se rossz méreg.”
Tetszik. Eddig minden versed tetszett. Van benned valami különleges. További nagyon jó munkát kívánok neked, és szeretnék tőled még nagyon sok verset olvasni!
Tetszik!
Nagyon különleges a stílusod, gratulálok!
Kedves Miki!
Bizony azok a fránya érzések mennyire meg tudják keseríteni a mindennapjainkat.
Egy hibás döntés valóban az életed végéig elkísérhet lelkiismeretfurdalással, de van értelme?
Mindenki hibázhat! Jól teszed, ha az érzéseket dugod inkább a börtönbe és magadat ne zárd be! De ne átkozódj, mert az átok visszaszáll!
a versed nagyon tetszik, mély érzéseket vonultat fel számomra.
Gratulálok!
üdv..
hamupipő
Kedves Hamupipő,
a sors fintora, hogy az átkozott érzések közben áldott érzésekké váltak, holott a célszemély teljesen ugyanaz 🙂
Köszönöm a véleményezést,
M.