Átutazó vagy e földön,
égi varázs, ne feledd!
Végtelen kába időből,
pillanat jár csak neked.
Élj velem úgy, ahogy régen,
láttam a két szemedet.
Mint az a csillag az égen,
könnyemen átnevetett.
Vártalak lágy öleléssel,
szűrömet néked vetem,
Nyárfalevél remegéssel,
bújj ide már kedvesem.
10 hozzászólás
Szia!
Átutazók vagyunk, és rajtunk is múlik, hogyan töltjük el az életünket. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Ha engem ilyen szépen kérnének,
nem lennék még utazó sem,
nemhogy átutazó!:)
Látom már mérsékelted a ragrímeid!:)
Miért elmélkedés?…Miért nem szerelem?:)
Gratulálok!
sólyomlány
kedves Antonius!
Egy olyan örök igazságot, vettél a versed cimének, amit sokaknek már régen tisztában kellene, hogy legyenek vele, akkor lehet, hogy másképpen viselkednének a bolygonkal. Sokan nem úgy használnák, és tennék tönkre mint sajátjukat, hanem tudnák, ez az égiterst
nekünk, átutazóknak, csak használatra let ideadva, nem a tönkretevésére. És ha végre ennek az érzésnek tudatában lennének, akkor az emberközötti kapcsolatokat is másképpen, egy kis több veleérzéssel kezelnék. Számomra a te versed is megérte az ötöst.
üdv Toni
Rozália kedves!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Üdv. a.
Kedves sólyomlány!
Ha kegyednek sikerül egyszer olyan verset írnia, amit a nyelvem elharapásának veszélye nélkül is elolvashatok, akkor kérni fogom a megtisztelő segítségét. 🙂
De addig azt az eszkőzt, amit akár utazásra is használhatna, sziveskedjen a saját háza előtt lengetni. 🙂
Köszönöm a látogatást. a.
Kedves Druszám!
Mennyire igazad van.
Köszönöm a törődésed.
Üdv. a.
Nos, ez az! Csak egy pillanat…ezt nem kéne elfelejteni…
Grat!
Gy.
Köszönöm.
Üdv. a.
Anikor ekezdem a verset olvasni, s máris érzem a ritmusát és élvzhetem a szabályos verssorok szótagszámát és végén a rímjeit, én azokat nevezem igazán versnek. Ráadásul mindenbenben megfelel általában az írás, főleg a helyesírás szabályainak, s ha jó a tartalma, akkor azt számomra olvasni igazi élvezetet jelent. Ilyen a Te versed is.
Hiába, ilyen szempontbó talán réimódi vagyok.
Üdvözöllek.
Kedves Kata!
Az írásról hasonlóképen vélekedünk. Féltenünk kell a nyelvünket, és ha mi nem célozzuk meg, hogy az írásaink a magyar nyelv szabályainak figyelembevételével készüljenk, akkor „ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!”
Nagyon köszönöm, hogy olvastál és értékeltél.
Üdv. a.