"Mi történt az álmotokkal?"
Nézz fel sólyom, fiaidról!…
Szárnyszegetten vérbe fúl.
Fohászkodik jajszavakkal.
Gyermekei mind ketrecben.
Illúziók, éber álmok,
Kristály egükre átok
száll, ritka igaz szó. Ében
füstből hamis béke ropog
messze homok felett. Ajtón
ígért aranyak helyett
A kátrányos halál kopog.
Kalitkában eltaposva
nincsenek már véresen. El-
feledték, nem is nézték
a gyilkost, tán készakarva,
ezért ő most kint repül, mert:
Szebb nyálcsorgatva ugrálni
S tetem fölött áthajol-
ni szájba köpött falatért!
Mi volt, mi van, mi lesz: titok.
Kik szabadok, nem felelnek.
Múltból zengő törzsi ének
mégis néma, s mégse sok.
Sivatagi vadhús íze
torkokon még el sem olvadt,
kacagás el nem maradt
testvércsont-halmokat nézve.
Szabadság szele messze szállt.
El, tengerhabok felett. Ő
már nem szólt, néma lett
hát. Magát nézve vasban állt.
Elterült a büszke sólyom.
Mást nem rejtő sírhalomban
könnyét issza mély kanyon,
feltámadni vár a porban.
9 hozzászólás
Erős vers, egyenletesen végigviszed, amit elkezdtél. Jó lett.
Köszi szépen! 🙂
Kedves Cristopher, bocsásd meg butaságomat, de nem értem a hasonlataidat…
Kedves Irén!
Ez esetben megpróbálom felvázolni, hogy én mire is gondoltam a vers írása közben:
A sólyom maga Amerika, s az a régi büszkeség, ami ma elveszni látszik, a bevezető sorok az Amerikai Álom agóniáját festenék le. Gyermekei az amerikai nemzet, akiket a média, a tömegkommunikációs eszközök, a hírszerzés, a sajtó, és az ország vezetése az "éber álmokkal" etet, manipulál, és talán a legjobb kifejezés: hipnotizál. Az átokszó az ezen sok hazugság záporában megjelenő, egyetlen emberre valló megnyilvánulás. A harmadik versszak már a közel-keleti kérdést tárgyalja, a békefenntartó hadtestek golyózáporának zaja hallatszik át az óceánon. A "kátrányos halál" azoknak a multicégeknek a jelképe, akik a "modern nyugatról" érkeztek a keleti országokba, hogy elvigyék a jólétet. Ebből adósság lett az arab területeknek, majd egy passzív megszállás az Egyesült Államok részéről.
A következő sorokban azokról szerettem volna megemlékezni, akik a kormány, a Központi Hírszerzés, Nemzetbiztonság tisztogató munkájának estek áldozatul, akik vélhetőleg segíthettek volna a mostani, kialakulóban lévő sajnálatos állapotot megakadályozni. Ezt a tényt az emberek pedig nem veszik tudomásul, vagy akarattal behódolnak a hatalomnak.
"Mi volt, mi van. mi lesz: titok." Titok lesz, van, és volt, csend van, erről a témakörről senki sem beszél róla, tabu téma, de nem csak az Államokban, a világon is akár. A múltból szóló törzsi kultúra pedig egyre halványabb, az Igazi Amerika elvész.
Sivatagi vadhús: a háború friss élmény még, halomszámra ölt emberek maradtak nyomában, a győztes Amerika pedig luxusában lakomáz.
Az utolsó előtti versszakban a Szabadság-szobor nézi saját magát emigrálni önnön hazájából, amely egykor a szabadság jelképe volt, még a 18-19. században (már akinek).
A záró sorokat talán kicsit túl írtam, itt mindössze arra akartam utalni, hogy korántsem veszett el minden, feltámadásra vár a nyugati demokrácia. A mély kanyon a dél, sivatagos, egykor indián lakta (itt a lényeg) területekre utal.
Remélem így érthetőbb lett a vers 🙂
Kedves Cristopher,
igen, sokkal érthetőbb lett. Nagyon kedves Tőled, hogy ennyi energiát fordítottál a magyarázatra. Köszönöm.
A csillagokon nem tudtam módosítani…
Sajnálom, hogy nem tudok még egy ötöst adni Neked, a kifejtésed is megérdemelné 🙂