A mohó fiatalság rég a múlté már,
képek őrzik voltát, album, emléktár.
Volt durva feladat, mit az élet adott,
már nem koptattunk érte iskolapadot.
Meg esett, hibáztunk a leckét felejtve,
lassan tovább haladva múltat, temetve.
Társtalan évek, lépni sem mertünk,
belefásult, egyhangú, életet éltünk.
Ennyi év távlatából nézünk egymásra,
nem gondolva már a magányos világra.
Őszes hajjal, lenyugodva, mára boldogan,
gondokban is nevetve, élünk gondtalan.
6 hozzászólás
Szia Kriszti!
Ilyen az élet:”gondokban is nevetve, élünk gondtalan.”.Ez az erős emberekre jellemző,a gyenge csak szenved és nagyítja a gondokat míg az megemészti.Sajnos mint tudod nekem is vannak állandó nehézségek az életemben.(pl.:most a szorongásos rosszul lér)Ott van a fejemben de elnyomom a jó dolgokkal.Tetszik a versed,mint mindig,bár talán csak félig tudtam azonosúlni vele,de az bőven elég.
Üdvözöl az fém mackó:Metal Koala Minden jót!
Szia Ati
A versem végül is azért fejeződik így be, mert az ember idővel, az évek hosszú során másképp látja a dolgokat.Rengeteg gondom van most is, de a bánat, a sírásom, a lőtéri kutyát nem érdekli a családomon kívül:)Hát mosolygok, és az a komikus helyzet, hogy körülöttem holt idegek például az anyagiak miatt, mi is a béka segge alatt vagyunk, de van hogy kínunkban, már azon is nevetünk:)Amíg mosojogni tudok, addig más nem nevet a hátam mögött a kínomon.No azért van az úgy, hogy nálam is szakad a cérna, olyankor, jobb ha a három métert betartja az ki okozta:)
Ezért hát immár,,Őszes hajjal, lenyugodva, mára boldogan,
gondokban is nevetve, élünk gondtalan.”
És itt a gondtalant idézőjelbe kellett volna raknom:)Millió gyógypusza neked barátom:Kriszti
Kedves Kriszti!
Már én is tapasztaltam azt, hogy amit ma tragédiának látok, 10 év múlva elveszíti erejét. Őszes hajjal bizonyára még jobban változik az ember egy élet megtapasztalásának birtokában.
Szeretettel: Rozália
Drága Rozália
Ez így van!Sajnos, vagy szerencsére, egy életünk van, legalább is amire emlékszünk:)És sokmindent csinálnánk idővel máshogy.Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel ölellek:Kriszti
Kedves Krisztina!
A múlt és a jelen ellentéte szépen rajzolódik ki
ebben
a kellemes hangulatú versedben.
Örülök, hogy olvastalak.
Köszönöm Zsike, hogy nálam jártál:Ölellek
Kriszti