de a ma nehézsége teszi a holnapot széppé,
és lehet, hogy még ma, valami nagyon is fáj neked
mert a ma, formálja a holnapot neked egy képpé.
A szombat nekem is, egy nagyon is fájdalmas nap volt
de megérte, mert a vasárnap nagyon gyönyörű lett,
eddig szombatonként szokott unokám hozzám jönni
de most csak vasárnap jöhetett ő, egy fél napra el.
Már a telefonon öröm volt hallani a hangját
„Tóni, ha otthon vagy, félóra múlva már ott leszek!”
Pillanatok alatt már kinn számoltam a perceket
talán senki sem szeretett így, egy leány gyermeket.
Azelőtt mindig a kocsiból örömmel kiugrott
a két kis karját széttárva, nevetve futott felém,
most csak lassan, a fejét lehajtva és szégyenlősen
földre nézett, hogy négy hónapig nem volt nálam szegény.
Lassan életre kapva, mindent kinn és benn megnézett
és öt perc múlva köztünk, újra minden a régi volt,
mi ketten a szobámban ismét ugyanazt játszottuk:
Ő az íróasztalomnál ült, engem vizsgáztatott.
Játékban észre sem vettük mily gyorsan múlik az idő
délután mint egy futó pillanat, oly gyorsan elmúlt
és ha nem jut egy új hazugság az anyja eszébe
majd három hét múlva, ismét egy délutánt játszhatunk.