adja meg nekem, hogy jobb legyek,
s Ő meghallgatta imám: Szent Fia
vérével mosta le minden bűnömet.
Egy csapásra lehullott az álarc,
s előtört belőlem az összes jó,
mi sokáig rejtve maradt, pedig
születésemtől bennem volt.
Akkor és ott nevemen szólított az Úr,
mert Ő már akkor szeretett engem,
mikor piciny magzatként még
anyám méhében pihentem.
Nyomban elvette tőlem az irigységet,
hogy ne kívánjam, amit más szerzett,
majd megmutatta, mit szül a gyűlölet,
s hogy az ember mily furcsa szerzet…
Megutáltam egész addigi életem,
hőn áhítottam a jót, és kértem szépen.
Isten ölelő karjába bújtam,
ám lelkemet mardosta a szégyen.
Aztán – miről álmodni sem mertem –
kaptam Tőle társat, különlegeset,
aki mellett csupán egyetlen
magasztos vágyam lehetett.
Arra kértem Istent, a Mindenhatót,
ki nékem szerető, hű Atyám,
tegyen méltóvá hozzá, s adja,
hogy jobb lehessek… önmagamnál.
8 hozzászólás
Nem vagyok Istenhívő:D. Ez nekem semmit nem jelnetett. De gondolom neked igen. Nagy újdonságot nem mondtál, mondjuk a végfőlezárógondolat az jól sikerült, szerintem.
Üdv
Kedves Michelangelo!
Még mindig díjazom az őszinteségedet:) És igen, jól látod, nekem sokat jelent, ha leírhatom, mennyi mindent köszönhetek Istennek, és a vers lényege valóban az utolsó sorban rejlik:)
Üdv: Borostyán
Valóban, a nem hívőnek talán nem mond annyit (semmiképp sem mondanám, hogy semmit), mint annak, aki hisz. A nyitott szív azonban sok mindent megérthet ebből a versből.
Kedves Arany!
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy számodra van mondanivalója a versemnek:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Versed szép példája a számadásnak, megtisztulásnak, megújulásnak. Érdeklődéssel olvastam, mint mindig, alkotásodat! Üdv. Katalin
Kedves Katalin!
Egyszer mindenki életében eljön a számadások és a megtisztulás ideje. Köszönöm, hogy ismét nálam jártál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Gyönyörűt alkottál!
Szeretettel üdvözöllek:csicsada
Kedves Csicsada!
Köszönöm elismerő szavaidat, és hogy benéztél hozzám:)
Üdv: Borostyán