Egy kitaposott öreg tégla járda
már több tégla hiányzik belőle,
vigyáznod kell, hogy hova lépsz
mert lehet, az életed függ tőle.
Mégis olyan jó érzés menni rajta
de most te nem is látod a lyukakat,
habár ha valaki véletlenül belelép
azok majdnem kitörik a nyakukat.
Te most csak némán bandukolsz
itt a számodra a lyukak sem újak,
azokon a régi téglákon lépkedsz
amikor még itt, más szelek fújtak.
Fiatal voltál, és az egész falu ismert
minden anya téged kívánt a vejének,
akkor még előtted állt az egész élet
és te is engedtél egy csaló mesének.
Idegenbe, a messzi távolba mentél
ott, egy jobb és szebb életet keresve,
ismerősöket, rokonokat itt hagytál
az évek múltjával te el lettél felejtve.
Fáj, hogy otthon nem ismer már senki
az te arcodra is lassan több ránc került,
nem csak ők lettek otthon ma mások
hanem vágyad, egy zsák utcába repült.
Menj vissza egy pár percre a múltba
gondolj bele, mit tett veled is az élet,
és ne otthon, őbennük keresd a hibát
akkor nem lesz oly kemény az ítélet.
Az élet, az egy kegyetlen szobrász
az egykori szépből egy csúfat formál,
egy ember értéke nem az amit látsz
valódi énje, ott benn a szívében bujkál
6 hozzászólás
Igazén szép vers! Tetszik!
Szeretettel:
Adrenalin
Kedves Adrenalin!
Köszönöm a látogatásosat a versemnél. Ez a vers egy otthoni látogatás összekeveredett és talán tévessen is interpletált érzéseinek a próbált feldolgozása volt.
Remélem nem utoljára talaálkoztunk.
üdv Tóni
Ez nagyon szépre sikerült Tóni!
"Menj vissza egy pár percre a múltba
gondolj bele, mit tett veled is az élet,
és ne otthon, őbennük keresd a hibát
akkor nem lesz oly kemény az ítélet."
Ez a versszak pedig, egyenesen lenyűgözött……
Kedves Szusi!
Ha hiszed, ha nem, de nagyon megörültem e pár sornak. Nem tartozom azok közé. , mint ahogy a közmondés mondja:
"Vizet prédikál, és bort iszik. "
Én magammal szemben is szigorú vagyok a dolgok megitélésében,
Köszönöm, soraidat, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Fájdalom bújkál a sorok között…
Szeretettel gratulálok, Izabell
Kedves Iizabell!
Sajnos nem csak a sorokban, hanem minden porcikámban. Igaz, ma már egy kicsivel jobb, amikor nem az érzéseimmel, hanem a józan észzel értékelem az elmult napokat. És mint ahogy a versben is leírtam, nem okolhatok senkit sem a történtekért, ha őszintén megnézem, még magamat sem. Ez a sors kereke, akit nem taposott el, az a keréken hol fenn van, hol lenn.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni