Poroszkált a vén esztendő
Csapzott, szürke, vén lován.
Gondolta, hogy jár még egyet
A végső napnak alkonyán.
Ma éjfél után megpihenhet,
Ha átadta a stafétát,
De előre még be kell várja
Az új, fiatal utódját.
Leteszi a gondok súlyát
Agyongyötört válláról.
Nyugdíjasként lesz ideje,
Hogy töprengjen a világról.
Megpróbálta beosztani
A jót s a rosszat közösen,
S reméli, hogy nem okozott
Mély csalódást senkiben.
Megszólaltak a harangok,
Éjfélt ütött az óra.
S beviharzott egy tüzes kancán
A jog szerinti utódja.
Tűzijáték s üdvrivalgás
Tölti be az éjszakát.
S az ősz esztendő könnyes szemmel
Nyújtja át a koronát.
Felnyergeli újra lovát,
S kötőféken vezetve,
Besétál a múlt kapuján
De itt marad az emléke.