Az évek börtönébe zárva érzem,
Vesztem volt, mikor szemedbe néztem,
Késői, alkonyi volt találkozásunk,
Így nem lehet egy, mind a vágyunk.
Csendesedve dobog fájó szívem érted,
Szomorúan látom, Te ezt nem is érzed.
Nem mutattad meg őszintén a lelked,
Nem is tudom, mit láttam meg benned!
Nem tudom, mit hoz még az élet,
Boldogtalan perc volt meglátni, megszeretni Téged,
Felejteni tudni kell, most már belátom.
Remény voltál csupán, csak egy szép álom.
1 hozzászólás
Kár, hogy csak remény volt.
Noémi