Ketyeg az öreg, vásott óra,
hallom ahogy lépked az idő,
múlik a nap és vágyak kora,
síroktól duzzad a temető.
Voltam fitt és büszke katona,
voltam már herceg fehér lovon,
voltam Romeo, Kaszanova,
könnyeztem már kemény vánkoson.
Várom az estét, jön a hajnal,
érik újra a búzakalász,
kétkedve nézlek őszes hajjal,
öregszem, mert mindig rám találsz.