ketten jó barátok voltunk,
éjjel-nappal mindenhol, mi
ketten mindig össze fogtunk.
Imre barátommal sokszor
a Berectelepre mentünk,
ott kinn laktak a rokonok
kiket mi nagyon szerettünk
Ott élt akkor a sógorom
Kalocsai István volt a neve,
Isten háta mögött lakott
ő, fia, lánya és neje.
Utolsó ház volt az, ott a
pecellói köves úton,
a szabadkai út előtt,
ott, a zentai vasúton.
Házuk két ablaka előtt
egy kétméteres kőkereszt,
búcsúztatta szótlanul, a
pecellóra tartó embert.
Ott a Berecz telep szélén
ott is az utolsó házban,
a Verka testvére lakott
sokáig csak egymagában.
Többször jártunk akkor arra
Potyesz rámpán keresztül, hol
az ismert Beretka család
muzsikája is fel zendült.
Ott volt tőlük nem messze, a
Berectelepi iskola,
's József Attila utca végén
ott lakott Kalocsai Vera.
Két házzal előbb azonban
Imre barátom sógora,
Apró Feri, egy vasutas
és felesége Icuka.
Hazafelé még benéztünk
az én anyám testvéréhez,
a Berectelep közepén
az egykori német részen.
Majd a kis közön keresztül
újból kövesúton voltunk,
és a rossz vasast elhagyva
lassan haza bandukoltunk.