Pokol tüzénél érett, kiömlő vérem
Langymelegével csitítja alkarom.
Síneket rajzol. Látok, ha akarom.
Kipirult arccal, bágyadtan nézem,
S lángol gyöngyöző homlokom.
Hagyom, hogy kifolyjon egészen,
S bár a halkuló éjszakát lekésem,
Ködvörös folt maradok a homokon.
3 hozzászólás
Szerintem nem kellett volna egymás hegyére-hátára helyezni a költői képeket. Persze, szép szavak, meg változatosak, meg minden…
Tényleg zsúfolt egy kicsit, de nekem tetszik. Izgalmasságos 🙂
nekem tetszik. talán, azért tűnik kicsit zsúfoltnak, mert maga vers nem hosszú, így egybe van pakolva minden.
Nola