Lucifer jött el érte, és angyalát félrelöki.
Már feje búbján a szarv, s ő hebehurgyán
elviseli.
Az angyal szabadságot igéz,
az ördög cellába zárja,
s ő mégis ezt a börtönt, mint otthonát
kívánja.
Már ujja begyén a tűz ficánkol,
kibuggyan lelkén a szűz,
s a bordély nyitva áll.
Ajtajában macska nyivákol,
s asztmás boszorkány inhalál.
Fojtó szaga terjed a bűnnek
szürke füstkarikákban,
lelkiismeret térdepel
a széthullt pohárszilánkban.
Nyelőcsövekben konyak bazsalyog,
bugyborékol a béke,
a megtépett észnek
már végleg nincs menedéke.
Az angyal felzokog,
egy-egy hullócsillag a könnye,
Ő felnéz lángketrecéből,
s mintha megrökönyödne.
Aztán táncol tovább,
patáit földhöz verve,
saját gyengeségét
parázs alá taposva,
ördög hitveseként
tébolyba menetelve…
Az ördög menyasszonya
By Horváth Éva
4 hozzászólás
Szasz!
Azokat a műveket, amiket a napvilág alkotói nem a magyar nyelv helyesírási szabályait követve írnak, nem olvasom el. Ezért Téged sem olvastalak végig. Amit elolvastam, az viszont egyre inkább tetszik. Sajátos, szuggesztív, alkalmanként meghökkentő kifejezéseid, képeid egyre jobban elfogadom, és keresem.
Gratulálok. a.
Kedves Éva!
Lám, szabad-modern versként is lehet jót és élvezhetőt írni. S ez a vers kimondottan tetszik nekem, még ha abszurd is!
Szia!
Köszönöm,hogy olvastatok,és örülök,hogy tetszett!:)
Abszurdnak abszurd, de pont ez benne a jó! Nem kell mindig, hogy valóságos legyen, szerintem. Csak így tovább!
üdv:
Eddie