Nevezzük meg,
nevezzük meg
– készakarva –
a dolgokat.
Szavazzuk meg,
szavazzuk meg,
élni hagyjuk
a hódokat.
Lesz vízfolyás
meg tábortűz,
a kenyerem
még mindig szűz.
Mágikus hely,
nap érlelte
szem, eledel.
Emlékezzél,
és feledd el.
Mind megmarad,
hiszed, vagy sem,
jó jelen vagy.
Ösvény az út,
kiskacsa rút.
Ha az lennél
te, térj haza.
Lesz belőled
gyöngy kalicka,
belé törik
székelybicska.
Itt a furfang
sokat nem ér,
szeret téged,
ez a szent tér.
10 hozzászólás
Kevdes Eferesz!
A Hódoknak biztos nagy öröm, hhogy élni hagyják őket. Remek vers remek!
Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
"
Lesz belőled
gyöngy kalicka,
belé törik
székelybicska."
Ötletes!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm és üdvözletem!
Kedves Szabolcs!
De sok mindenhez világított már ez az örökmécses. Vajon az utolsó felelőtlenhez is fog?
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Igen, a történelem folyamán valóban sok mindent látott, aztán ez a történelmi folyam majd megadja a választ a kérdésedre is. Köszönöm neked, hogy itt jártál.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
nagyon jó, és fontos is az Örökmécsesnél – akár máshol – versedben foglalt témáról.
Elmélkedés közben talán mindig eszünkbe jut olyan értékes gondolat, aminek vagy mi,
vagy mások hasznát vehetjük. Ezért engedjünk magunknak időt mindenkor, mert
hasznát vesszük!
Szeretettel olvastam versedet:
Kata
Kedves Kata!
Külön köszönöm, hogy így látod. Hasznát vesszük bizony és fejlődünk általa, gazdagítjuk az Egyet.:)
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs !
A fény a legfontosabb az én nézeteimben.
Szuper lett a versed, imádom olvasni.
Köszönöm szépen 🙂
Szeretettel : Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy elolvastad.
🙂
Szeretettel: Szabolcs