2024. december 5., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Az útnak vége…

    SelanneBy 34 hozzászólás1697 megtekintés

    Az útnak vége szakadt, a pillanat megfagyott,
    s a hűs habokból, dermedtté váltak a hajnalok.
    Nincsenek búgó szavak, nincsenek sóhajok,
    elszállt belőlünk a szó, s most némák vagyunk.
    Elmutogatni sem lehet a fájdalmat, hisz az belül
    lakatra zárt, rozsdásodik a képzelet, aranybarnára vált.
    S a várt pillanatok útvesztőjébe torkollanak az álmok,
    elsuhannak, hogy beterítse egy lenge fátyol. Áttetsző képzelet
    egy valós világ, nem sír, csak néha felkiállt… Miért?
    Miért kellett ez nekünk? Hisz' írva volt, úgyis elveszünk.

    Share.

    34 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Kedves Selanne!

      Gondolataid igazi mélységet mutatnak érzelmeid világában! Gyönyörű költői képek adják meg a témád komolyságát, és az átélésed igazi értékét! Tudod ha az ember szót fogad a Teremtőnek, nem lesz vége az életének armaggeddonkor, ami Isten háborúja lesz az engedetlen emberiség ellen! Az engedelmes Noénak sem kellett meghalnia az özönvíz isteni ítéletekor, csak az engedetleneknek, viszont azok érdektelenségük miatt rengetegen voltak! Úgy, hogy fel a fejjel, csak megismerni Őt és szót fogadni Neki, és életünk lesz az élettelenek között! Nagyon tetszett a műved, további sok sikert! Üdv Zoli!

      • Selanne on

        Most végignéztem magamon tetőtől talpig. Mecsíptem magam, hát…én vagyok, én írtam. Sejtettem a tartalom miatt meglepő lehet, hiszen, másról szólnak javarészt verseim. Az élethez tartoznak ezek a sorok is, attól, én benne vagyok, hogy tegyünk kanyart .Hátha:-))
        A fejet fel, igenis:-)) Jól vagyok köszi! Tényleg:-)) Örülök neked Panka mindig!

        Ölellek:Marietta

      • Selanne on

        Köszönöm ruca, igen ezek a sorok, ez a téma hozzátartozik az életünkhöz. Nem a legszerencsésebbek közé tartozik, de a struccpolitika mit sem ér. Hogy minél később legyen az útnak vége, azt szeretnénk, abban reménykedünk. Naná!

        Szeretettel:Selane

      • Selanne on

        Tudod Ica, amikor szembesü az ember sorsokkal, és bárhol , legyen az az éles élet, vagy a média, akkor ezek, és az efféle gondolatok, is felszínre kerülnek. Én megvallom, az örömteli versekért jobban rajongom, és igysekszem a szépről űrni, hiszen azzal tudunk töltekezni, kellemes perceket szerezni. Csakhogy az élet nem arról szól teljesen, az egy vágyálom. Belegondolni én sem akarok mélyen, hiszen az életet a virulást szeretem, valóban egy röpke gondolat volt, és huss, tovaszállt! Köszönöm szépen!:-)

        Szeretettel ölellek:Marietta

    9. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Marietta! 🙂
      Megszaggatja az ember lelkét ez a vers, de gyönyörű. Tetszik, hogy a címben "…" szerepel, nekem ez olyan, mintha mégsem lenne vége annak az útnak. Az ürességet és az elveszettséget beszédes képekkel mutattad be, segítségül hívtál több érzéket is.
      Nagyon szép, mint mindig. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    11. Futóinda on

      Szervusz, Marietta!

      A végállomásról beszélünk, de az út végét teljesen, úgy ahogyan azt kéne nem ismerjük. A kitérők, a kanyarok a szívet markoló hátraarcok megtörténnek, de a szívet egy másik szívvel is lehet gyógyítani, sőt kell is, mert a szívek törvényei vannak.

      Szépen felépített, szomorú, érzelmi, per-pillanati világot tükröző vers. Meglehet megtörtént, de az nem te vagy.

      Nem, csak az veszik el, aki hagyja magát elveszni, nem, te ezt nem fogod csinálni, sem alávetni magad a kényszerűségnek, mert a beavatottaknak az arcisméd mást mond.

      Különben a gördülékenység tetszik.

      Szeretettel, Inda.

      • Selanne on

        Kedves Inda!

        Hát persze, hogy ez nem én vagyok!:-)) Olvasva a hozzászólásokat, nekem tényleg nem szabad ilyen típusú verset írni, mert valóságban nem jellemző rám a letartgikus állapot. A stílusom is más, másról írok valóban az vagyok én. Sok feladatom van , szeretem az életet, igen, nagyon is!!!:-) Öröm látni, hogy itt jártál nálam, köszönöm szépen!:-)

        Szeretettel:Marietta

    12. jerrynostro on

      Kedves Marietta!

      Az út- és céltalanság, melynek szomorú érzését felvázolod e versben, egy olyan állapot az életben, amelynek soha nem szabad megtörténnie.
      A tragédiák, a visszafordíthatatlan baljós események is azért történnek, mert bizonyos szavak nem hangzanak el a kellő helyen és időben.
      Nem szabad, hogy elnémuljon a lélek, valamiképpen mindig reagálni kell.
      Igaz, a fájdalmat semmilyen módon nem lehet kifejezni, csak együtt élni vele, és úgy enyhíteni rajta, hogy más embereknek örömet szerzünk. Különben felemészt és végez velünk.
      Nem veszünk el, az útnak nincs vége halálunk után sem, mert létünt tartalma és emléke továbbél utódaink lelkében és emlékezetében.
      Ilyen gondolatokat váltott ki műved, amely nagyon-nagyon tetszett.

      Üdv.:Tamás

      • Selanne on

        Kedves Tamás!

        Egyetértek, soraiddal, igen, időben lenne jó beleavatkozni helyzetekbe, és bár a beavatkozás, elég nyers szó, mégis oly sokszor hatásos lehet. Az örök körforgásban, én magam valamiképpen azonosulni tudok gondolatilag, és ha úgy van, akkor, az remek. A lélek az egy kedves kis valami számomra.:-)Köszönöm Tamás!

        Szeretettel:Marietta

    15. Dórilaci on

      Nagyon tetsztett. Az elején, valahogy Petőfi Szeptember végén című verse jutott az eszembe. A vége kicsit társadalmi tükör is, hisz egyre több embernél látjuk, tapasztljuk a reménytelenség fekete állapotát. Sok napfényt kívánok és köszönöm!

      • Selanne on

        Kedves Laci! Megtisztelő soraidat köszönöm szépen. A Nap itt van velem, igen, ez jó. Szeretem az életet, írtam egy verset , talán az igazság annyi, amit írtál is a hsz-ben több embernél látni azt , amiről írtam. Hogy Petőfi jutott az eszedbe az elején, ennek nagyon örülök, egy kis cirógatás volt a lelkemnek!:-) Jól esett!

        Szeretettel :Selanne

    Leave A Reply