Most megtudjátok, az élet rákfenéje,
megtámadta testem, s nem bírok véle,
innen már út vissza nem vezet,
sajnos, be kell fejeznem az életet.
Innen nem vezet már út hátra,
csak egyenesen a mennyországba,
s vissza térni onnan már nem lehet,
nemsoká…föld fedi be testemet.
Tudjátok, nem könnyű az élet,
de meghátrálni nem lehet, akkor sem ha félek,
innen már csak előre mehetek,
a temető csöndjében majd megpihenek.
Innen már nem juthatok előbbre,
megjöttem… itt vagyok a temetőbe,
virágok borítják hantomat,
számomra eljött az alkonyat.
9 hozzászólás
Kicsit sokallom az „irányokat”. Vissza, hátra, mennyországba, vissza, meghátrálni, előre, előbbre. Vesszők után két helyen nem hagytál szóközt.
Bemutatkozásodban az írásjelek után tíz helyen van szóközhibád. Helyedben nem hagynám így.
Üdv. a fedélzeten. a.
Nagyon szépen köszönöm az észrevételeket.
Tisztelettel :Apamaci
Szia Apamaci!
Ismerős az érzés, mert találkoztam ilyesmivel nemrég. Elég pontosan leírtad.
Nekem nem tűnik rossznak, de ha már antonius ilyen kedvesen rávilágított a hibákra, meg kell jegyeznem, hogy pár dolgot kifelejtett. 🙂
(visszatérni, temetőben, 2010. 07. 12-én itthagyott)
A verssel semmi bajom, számomra megrázó. Azt hiszem, pont ez volt a szándékod vele.
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Csak ismételni tudom amit már eddig is, köszönöm a kedves szavakat és észrevételeket. Igyekszem javítani a hibáimat, és majd a tökéletesebbre törekszem.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Tanár néni kérem! Én az IRÁNYT mutató szavakat tartottam KICSIT SOKNAK (ÉS NEM HIBÁNAK), ezért csak azokat soroltam föl. Amiről Ön tetszett írni, az helyhatározó. (temetőben)
A „vissza” kifejezés a versben kétszer szerepel, akár az én felsorolásomban. Harmadikat nem találok, akkor mit is felejtettem ki?
A hiba kifejezést pedig nem kifejezetten ezekre a szavakra értettem, hanem szóközök hiányaira. Mivel az első versében is találtam hármat, itt is kettőt, a bemutatkozásában még többet, gondoltam, megemlítem.
Továbbá megemlítem, hogy rokonszenvesen reagált az alkotótársam, amit köszönök Neki.
KÉZCSÓKOM és jobbulást! a.
Erre a cikkednél válaszoltam, bár akkor még nem tudtam, hogy írsz ide valamit.
Azt gondoltam, hogy a véleményt bárkinek bármiről meg lehet írni, nem sértődik meg. Rólad meg aztán tényleg nem gondoltam ilyesmit, mert a cikkedben nem ez jött le a nézeteidről.
Én is rokonszenvesen írtam amit írtam, tettem oda :)-t.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Apamaci!
Szomorú versedet én úgy értékelem, a megjegyzésed figyelembevételével. S ezért az a véleményem, hogy versed nagyon szép barátbúcsúztató!
Az ékezetekkel kapcsolatos észrevételekkel egyetértek!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Apamaci!
Elolvastam pár versedet. Ez az elmúlásról szóló, valóban fájdalmas. Az elmúlás is lehet fájdalmasan szép, ezz a vers szép. Kicsit szerintem is lehetett volna csiszolgatni, mint tartalmilag mint formailag.Tudod aki tollat ragad és az írását közre adja,meg kell tanuljon bizonyos szabályokat. Aztán meg illik azt azontúl betartani. Ezeket magamra is értem. Katától, Antaltól sokat tanultam, s tanulok még ma is. Örülhetsz,hogy olvasóidnak tudhatod Őket. A kritikák megfogalmazásában meg különbözőek vagyuk, vannak" léleksimizők" , mint én, de vannak kik keményebben fogalmaznak.Talán az sem árt néha. Minden esetre ne add fel. Írjál amit a szíved diktál, csak mielőtt felteszed sokszor olvasd át. A hibátlan művel az olvasót tiszteljük meg, ezt soha ne felejtsd el. Alkotásaidhoz gratulálok és további sikereket kívánok.
Szeretettel üdv:hova
Kedves hova!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet, és hogy véleményedet megosztottad velem. Valóban lehetett volna még hozzátenni a vers színvonalához, tartalmi, és formai, csiszolgatásokkal, ám hol maradna akkor az egyszerűség. Hiszen, számomra éppen az a szabad vers lényege, hogy egyszerűen leírom amit érzek.
Maradok tisztelettel: Apamaci