Arany tollal írtál, kék tintával.
Láttam, ahogy ott ülsz az asztalnál.
Hallottam, hogy bajlódsz a szavakkal,
És hogy őrlődsz ott némán magadban.
Láttam, mint fested színesre élted
Egyetlen bús, sziszegő vonással
Meghúzván vonalát, óh szép lelked
Portréjának. S szíved pitvarában
Helyt adtál egy szegény éhezőnek:
Nekem, ki szomjaztam minden szavad,
És mint örökké menekvő őznek,
Nem akadt oly zug és oly hűs patak,
Hol ne lestek volna reám vadak.
Láttalak, hogy ágyadon feküdtél,
És fülembe súgtál szép szavakat,
Hogy oltsad, hogy csillapítsd szomjamat.
De ahogy ott ágyadon pihentél,
S az asztalon fogyott a gyertyaszál,
Majd lassan ellobbant sárga lángja,
Tudtam már, éreztem, hogy elhagytál.
Fehér papírodon a tintacsepp,
Száraz kalács a hideg tej mellett,
Szobádnak hűvös, szürke homálya.
Hát ennyi volt? Csak ennyire tellett?
Azt mondtad nem lesz baj, minden jó lesz.
Csak te és én és a múzsák dala.
De nem jön már felőled semmi nesz,
Csak utolsó könnyed sós illata.
Miért nem mozdulsz? Miért vagy hideg?
Mért mondtad, hogy lesz még időd nekem?
Most hűvös szobádban ülök, iszom
Tejed, s száraz kalácsodat eszem.
Szavaid, melyek agyadban ültek,
Most az én lelkemre nehezednek.
Ajándék egy halottól, hogy gondja
Minden kis tüskéjét reám hagyja.
De a szoba üres: kihűlt a tej,
Eltűnt a fény s vele minden meleg.
Ó, nem lehet! Nem lehet, hogy rideg,
Foszló képzetek öljék éltemet!
Tűz kell ide! Nagy! Égjen a szoba!
Égjen minden bánatom otthona!
Égjen el szavad és forrjon a tej!
Azt mondtad nem lesz baj, azt mondtad… hej!
Hazudtál, kezedben tollal, ülve
Asztalodnál, betintázva lapjaim
Arany tollal, kék tintával. Mégis
Te voltál, ki megszámlálta napjaim.
Most itt ülök asztalodnál, iszom
Kihűlt tejed, rossz kalácsod eszem,
S egyetlen szál égő gyertya mellett
Kihűlt, fehér holttestedet nézem.
13 hozzászólás
Kedves Davey!
A versed elgondolkodtatott. Különösen tetszik belőle néhány gondolat, például ez:
“Azt mondtad nem lesz baj, minden jó lesz.
Csak te és én és a múzsák dala.
De nem jön már felőled semmi nesz,
Csak utolsó könnyed sós illata.”
Meg a hideg tej-száraz kalács. Szóval tartalmilag nekem nagyon tetszik, kicsit a formán lehetne még csiszolni, a rímek néhol nem az igaziak. Mindenesetre gratulálok!
üdv: banyamacs
Köszönöm szépen! Valójában ez egy szabadrímelésű vers – mint a legtöbb versem -, és ha jól tudom, egy versnek nem feltétlen formai követelménye a rím. (Meglepő tudom, de így tanítják magyar szakon is.) 🙂
Nem meglepő, én is magyar szakon végeztem:) Az volt a benyomásom, hogy a vers rímekre törekszik, de ha nem így van, akkor rendben. Egyébként éppen én vagyok az, aki a legkevésbé sem ragaszkodik a rímekhez…sőt. De a lényeg igazából az, hogy tetszett a versed.
Így hogy felhívtad a figyelmem rá, valóban úgy tűnik, hogy rímelésre törekedtem. Ezt nem vettem még észre. 😀
Megkérdezhetem, hogy hol végezted el a magyar szakot?
A szegedi egyetemen. És engem nem tanácsolt el az egyetem fura ura, mégis töltőtoll-koptató lettem…
Szia:)Ez a versed sem semmi!Nagyon tetszett.Ami aggaszt, az a Halál megjelenése minden versedben.
Szeretettel.Kriszti
Az est után a halál témája az, ami megihlet. Nem tudom miért. Van benne valami, ami mindenki számára elkerülhetetlen és örök.
régen, amikor elkezdtem irogatni, olyan 13-14 éves korom körül, engem is a halál foglalkoztatott leginkább. most, hogy verseidet olvasgattam, elgondolkoztam. talán előkeresem ezeket az irományokat, még az is lehet, hogy találok valamit. vagy előkeressem arany tollam?
Látod Davey! a bánat milyen gondolatokat csihol ki az elmédből, nagyon szépen megfogalmaztad:)
Mindenképpen keresd elő az aranytollad! Szeretnék még olvasni tőled egy csomó verset.
A halál… hát az egy… érdekes dolog. Mármint nem a halál maga, hanem a viszonyunk hozzá.
Szia Davey!
Olvastam a soraid, amit nekem írtál, köszönöm. (Egy gondolat ehhez: a "maga ott van egy karnyújtásra" azt jelenti nálam, hogy meg is menthet, és le is eshetem, az olvasóra bízom, hogy zárja le a történetet.) Hagyjuk! 🙂
Ez a vers érdekesebb! Már a felénél kifolytak a könnyeim. Csodálatos ez a vers! Még csak ezt olvastam, de ha ilyen hatással van ez rám, mi lesz, ha a többit is olvasom?? 🙂 Gratulálok hozzá, csodálatosak az áthajlások! Üdv:Andika
Davey, fogok feltenni még "egy csomó verset".:) Rengeteg versem van és állandóan jönnek az ihletek, csak néha nem kerekedik ki belőle egy vers. De megígérem, minden nap fogsz találkozni itt egy új versemmel. vali
Szavam nincs…még nem olvastam tőled, megvallom.
Nem tudom, hányadszor kezdek hozzá, hogy egy épkézláb hsz-t írjak erre a versre…
"Égjen minden bánatom otthona!" Nem semmi gondolat!
Katartikus, le a kalappal.
Tamara