Egy pohár barna whisky felett
számolgatja a zöld bankjegyeket
Megírta. Kiadták. Eladta.
Ő e halandó lét és
e porhüvely-világ
között az acélhang,
mi a titkokat a csak
pillanatnyilag létező
fülekbe súgja.
Ujjai között vigyorog
ezer párhuzamos létből
ugyanaz a félemberi arc…
Ő visszamosolyog rájuk.
Boldog…
Csak épp nem érzi.
3 hozzászólás
Hát, ez az. Hiába hiszi, hogy boldog, mert nem érzi.
Misztikus, kicsit elvont, de nagyon jó!
Gratula!
Üdvi: d.p.
Cccc. Jó-jó, de azért nem az igazi. Tőled sokkal jobbat szoktunk meg. A vége nagyon leül. Ha más írta volna, azt mondanám klassz, tőled csak elmegy. 🙂
Üdv,
Poppy